A Bobák Klub tagjai a mai kellemes januári délelőttöt a Királyi Várban és ott is a nemrégiben felújított Szent István teremben töltötték.
Aki a második világháborút és különösen Buda ostromát átélte soha nem felejti el azt a pusztítást amelyet a bombazáporok okoztak. A még élő nagyszüleink meséjéből tudni véljük azt a pokoli tűzvészt amely elpusztította a Budai Vár legnagyobb részét, ahol a háború végén csak üszkös romok meredeztek az ég felé.
Aki abban a korban élt sosem felejti el sem az egyének szenvedéseit sem pedig a kegyetlen pusztítást. A háború okozta sebek azonban szép lassan begyógyultak és ugyanúgy mint Budapest a Királyi vár is feltápászkodott a romokból és mára megint sokunk örömére régi fényében ragyog.
A Szent István terem is teljesen tönkre ment, mely terem a palota fénykorában kiemelkedő helyet foglalt el. Ugyanis amikor 1867-ben Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták. egyre fontosabb lett, hogy a Várhegyen álló Királyi Palotát kibővítsék, és valódi uralkodói rezidenciává fejlesszék.
A Budavári Palota századfordulós átépítésének és kibővítésének vezetését Ybl Miklósra bízták, majd halála után a kor másik elismert építésze, Hauszmann Alajos vette át, akinek köszönhetően a palota a 20. század elejére Európa egyik legrangosabb uralkodói épületegyüttesévé vált.
Az épület azonban nem csak kívülről újult meg, Hauszmann irányításával a belső terek is királyi rezidenciához méltóvá váltak. A palota déli összekötő szárnyában kapott helyet a Szent István-terem, amely egy valódi ékszerdoboz volt.
Belseje román stílusban készült, ám bizonyos pontokon az alkotók teret engedtek például a magyar ornamentikának, a magyaros jellegnek is. Hauszmann a magyar iparosmesterek legjobbjait gyűjtötte maga köré, hogy együtt alkossák meg a századforduló magyar iparművészetének remekművét. Sok neves építész adta munkáját ahhoz hogy a palota berendezése méltó legyen a királyi lakhelyhez. A helyiség berendezésén dolgozott Thék Endre, Strobl Alajos és Jungfer Gyula is.
A monumentális pirogránit kandalló pedig Zsolnay Vilmos gyárában készült. Az iparművészeti műremekek összessége elnyerte az uralkodó, Ferenc József tetszését is, aki elrendelte, hogy a berendezést az 1900. évi párizsi világkiállításon is be kell mutatni. A francia fővárosban felépített terem a közönség és a szakma előtt is sikert aratott, több más díj mellett a világkiállítás nagydíját is kiérdemelte. A Budavári Palotában 1902-ben átadott díszes szobát a nagyközönség is látogathatta.
Napjainkra a Nemzeti Hauszmann Program keretében korhű módon született újjá a Szent István-terem. Belső elrendezése, anyaghasználata, díszítése és bútorzata mindenben az eredeti, elképzelést követi.
A tervezést a fennmaradt tervek, vázlatok és fényképek segítették, az építést pedig olyan mesterek végezték országszerte mintegy húsz műhelyben, akik képesek voltak az eredeti anyagok felhasználásával a lehető legpontosabban újraalkotni a díszes berendezést.
A mai mesterek munkája előtt Hauszmann több mint száz évvel ezelőtti szavaival tisztelgünk, aki annak idején munkatársai alkotását a következőkkel ismerte el:
„A legnagyobb elismeréssel kell adóznom azoknak a kiváló művészeknek és iparosoknak, akik e munka létesítésében közreműködtek és úgy a felhasznált anyag, valamint a foganatosítás minősége tekintetében oly művet létesítettek, amely azt hiszem külföldön is elismerésben részesül.”
Források felhasználásával Major Edit
