Csak szerényen ünnepelhettünk

2021-03-30 | Budaörs
Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony Napja. Ezen a napon szerényen ünnepeltek tisztelői a Szőlős Madonna képoszlopnál, az Alma utcában.

„… az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: – Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. (…) Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lukács 1:26-33)

Két éve emelte a Magyar Történelmi Szalon a budaörsi Alma u. 4. sz. előtt a Szőlős Madonna képoszlopot. A támogatásokból és adományokból készült Bildstock méltó emléket állít a Budaörsöt felvirágoztató sváb lakosságnak.

A járványhelyzet nem tette lehetővé a közös megemlékezést, koszorúzást, így Ambrus András színművész társaságában ünnepeltünk. Mária új koszorút kapott, Szaplonczay (Polgár) Marianne tolmácsolásában pedig elhangzott Harsányi Lajos pap-költő Vers az égi asszonyhoz című költeménye:

Most kell elmondanom,
mit eddig még nem mondhattam el én,
de lefutott a legszebb hullócsillag:
már túljutottam életem delén.
Elmondom hát, hogy zordon életemnek
Te voltál mindig élő csillaga,
titok voltál, az egyetlen öröm,
a tiszta szerelem maga.
A szőke méhek már neved döngték
gyermekkorom kék gyermekablakán,
úgy tündököltél életem felett,
mint jégvert kert felett a hold talán.
Ezüst tükör volt arcod s benne néztem
kis mongol arcomat naponta,
hajadat Isten a roppant Takács
a felkelő nap aranyából fonta.
Az ajkad, áttetsző szőlőszem: piros ékkő
és lábaid alatt arany minden göröngy,
a kisded Jézus úgy függ karajaidban,
mint kagylóban a gyöngy.
Sokat szenvedtem én és árva népem
e baljós tájon ez évezred óta,
az életmécsünk azért nem aludt ki,
mert pisla lángját égi kezed óvta.
A francia, a lengyel és a belga
sok nagy bajában lábaidhoz csúszott,
de nem dicsérte senki nevedet úgy, mint
a Bakonyban a celli búcsúsok…
Szeret a szél, a tenger és a Montblanc,
szeret a dörgő naprendszer az égen,
de senki nem szeret úgy téged, mint
én és az én kis árva, rongyos népem.”

A Rábaközi Boldogasszonyhoz írt sorokat magunkra formálva búcsúzom: Polgár Marianne

Képed előtt égbe száll az ének,

Míg Fiaddal együtt áldozunk,

Esdj le áldást Véle az Atyától

Budaörsi Boldogasszonyunk!”

Megosztás