Hauszmann Alajosnak köszönhetően a Budavári Palota a 20. század elejére Európa egyik legrangosabb uralkodói épületegyüttesévé vált. A századforduló meghatározó magyar építészének hála a palota nemcsak kívülről újult meg, de a belső terek is királyi rezidenciához méltók lettek.
Aztán mindent tönkrement a II. Világháború pusztításában.
Semmihez nem hasonlítható élmény végigjárni a Budavári Palotának azt az újonnan rekonstruált déli összekötő szárnyát, amelyet a háború előtti állapotnak megfelelően állítottak helyre. Annak egyik csodája a Szent István-terem. Az újjáépítés méltó az elődök munkájához.
Kedves idegenvezetőnk végigvezetett a termeket összekötő folyosón, ahol tetten érhettük, milyenek voltak általában a királyi korban a folyosók.
Láthattuk a XVII. századi Szent István-hermát, amit a kor egyik leghíresebb olasz szobrásza, Bernini alkotott.
A kiállítási térben kapott helyet Havadtőy Sámuel világhírű képzőművész kifejezetten erre a helyszínre alkotott tízkapus installációja, amely Szent István király Imre herceghez írt Intelmeinek csaknem ezeréves szövegén alapul.
Az egész megnyitott emeleti tér legkáprázatosabb helye a Szent István-terem, ahol úgy érzi az ember: nem is tud a szeme ennyi szépséget egyszerre befogadni. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy egy pillanatra elállt a lélegzetünk.
A helyiség egyediségét adja az is, hogy nem uralkodik el benne túlnyomóan egyetlen matéria sem, hanem gyönyörű harmóniát teremt a négy nemes alapanyag: a fa, a textil, a kerámia és a fém ötvözete.
Remek példáját láthattuk annak, hogy nem lehetetlen helyreállítani az elpusztított értékeket, így a Budavári Palota ismét elfoglalhatja az őt megillető helyet a magyar építészeti és belsőépítészeti kultúrában.
Köszönjük a Széchenyi Körnek és Ihász Gizella társunknak a szervezést.
s.k.
