Szent Lúcia vagy Luca a Római Birodalom területén, a szicíliai Siracusában született, 283 körül. Itt is szenvedett mártír-halált 304 körül. A keresztények által az 5. század óta tisztelt szűz és vértanú. A középkorban közkedvelt szent volt, legendája több művészt megihletett. Lúcia védőszentje a szembetegségben szenvedőknek és vakoknak (mivel a Lúcia név a lux = fény szóból származik), a bűnbánó utcanőknek, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak (földművesek, kézművesek, varrónők, párnakészítők, nyergesek).
A legenda szerint Lúcia előkelő családból származott. Amikor édesanyja súlyos beteg lett, elzarándokolt vele Szent Ágota sírjához Cataniába, hogy gyógyulásért fohászkodjanak. Édesanyja gyógyulása után Lúcia álmában megjelent Szent Ágota, és elmondta neki, hogy saját hitével is meg tudta volna gyógyítani anyját. Ezután megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként Isten nagy dicsőségben fogja részesíteni Siracusa városát. Ezután Lúcia kérésére anyja ígéretet tett neki, hogy nem fogják őt férjhez adni, s a hozomány fölött tetszése szerint rendelkezhet. Lúcia e vagyont a szegényekre fordította, amit vőlegénye rossz szemmel nézett. Amikor pedig a férfi ráébredt, hogy elesett a házasságtól és a hozománytól, bosszúból, kereszténység vádjával bíróság elé hurcolta Lúciát.A bíró először arra utasította a leányt, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, de ő ezt megtagadta. Ezután nyilvánosházban akarta megbecsteleníttetni leányt, de a Szentlélek olyan nehézzé tette a testét, hogy nem tudták elmozdítani helyéről. Végül kegyetlen kínzások után a bíró halálra ítélte. Miután a torkába kardot döftek, nem halt meg azonnal, hanem még tanította a népet, és csak akkor lehelte ki lelkét, miután egy paptól megkapta az utolsó kenetet.
Németországban Luca kedvelt szent. Északon a Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával 1780-ban említik először, a szokást újraélesztették Svédországban Nobel Alfréd halála évfordulójával összefüggésben. Nevezetesen a Nobel-ünnepségek zárónapja december 13,és e nap reggelén gyertyás-koronás lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat.
Magyarországon egyes vidéken Luca-napon a család minden tagjának sütöttek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtettek el. Aki ráharap, szerencsés lesz. Szokás volt, hogy e napon minden ajtót, ablakot zárva tartottak a gonosz ellen, de állítólag a kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta őket. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön.
A Luca-naptár a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme, mely szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján, februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal.
A karácsonyi ünnepkör egyik kedves hagyománya a Luca búza vetése. A régi paraszti életből ered ez a hagyomány. Ha az elvetett búza szép magasra és sűrűre nőtt, akkor következtetni lehetett a jövő évi termésre. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.
Az ország nyugati részében Luca-nap hajnalán “kotyolni” járnak a kisfiúk. Szalmát vagy fadarabot visznek magukkal, s arra térdelve mondják el köszöntőjüket. Utána kukoricával vagy vízzel öntik le őket a háziak, ők pedig a szalmával, fával “megvarázsolják” a tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A köszöntőt mondó gyerekek ezután ajándékokat kapnak.
Egy múlt század elejéről való leírásban (Bonomi Jenő) olvashatjuk, hogy Budaörsön féltek a titokzatos Lucianacht”‘-tól. Mindenki igyekezett, hogy az esti harangszóra otthon legyen. A gyerekeket már jó előre figyelmeztették. hogy Luca este végig járja az utcákat („Lucia keit rum”), és jaj, annak. akit véletlenül kint talál! Úgy tartották, hogy ezen a napon a boszorkányok is előjönnek. Tőlük még a felnőttek is féltek. Védekezésképpen lapátra parazsat, arra tömjént tettek, majd az „Atya, a Fiú és a Szentlélek” nevében kifüstölték a szobát, a konyhát, az istállót és még a padlást is.
Más források szerint a Luca széke készítését december 13-án kezdik el, és kilencféle fát használnak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.
A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 25-én az éjféli misére a „mesterek” (rendszerint fiatal emberek) a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva megláthatták a boszorkányt.
Napjainkban is készíthetünk Luca -búzát:
Egy szép virágcserepet majdnem színültig töltünk virágfölddel, majd sűrűn megszórjuk a búzamaggal. A sűrű azt jelenti, hogy egy sorban, nem vastagabban, de teljesen takarja be a mag a földet. Vízzel permetezzük meg alaposan a magokat, majd vékonyan takarjuk be virágfölddel.
Állítsuk a cserepet vizes tálkába, hogy szívja fel a föld a vizet. Ez után naponta többször is ellenőrizzük, hogy a föld teteje ne száradjon ki, ha kell permetezzük meg.
Gyerekeknek külön érdekes, ha búza-sünit készíthetnek.
Csak néhány nap után indul csírázásnak a mag. Ha kikelt, akkor már nem kell annyira ügyelni a nedvességre, hisz már van a növénykének gyökere, amivel a talajból nedvességet tud felvenni, és kevésbé érzékeny a kiszáradásra.
Karácsonyra szép és dús búza lesz belőle. Ha nagyon kusza arany zsinórral összekötözhetjük, ollóval akár egyenesre is nyírhatjuk. A talaj nedvesen tartásáról ne feledkezzünk meg!
Ha nem locsoljuk túl, de nem is szárítjuk ki, akkor akár vízkeresztig is kitart….
Forrás:internet
s.k.
