Deus Sanat, Medicus Curat – Isten gyógyít, az orvos kezel

2024-07-05 | Közélet
Dr. Nagy Vilmos budaörsi háziorvos 2024. július 1-jével nyugdíjba vonult. Hálásan köszönjük, hogy ebből az alkalomból a Doktor Úr megosztotta velünk gondolatait életéről, pályájáról, a kezdetekről. Jelmondata volt: Isten gyógyít, az orvos kezel.
  1. Kedves Doktor Úr! Mikor határozta el, hogy orvos lesz? Milyen emlékeket őriz a tanulóéveiből?

Elsős koromban skarláttal feküdtem a Szent László Kórházban, attól kezdve elhatároztam, hogy én is gyógyítani fogok. Gyermekkoromban beteges voltam, 12 évesen vakbélműtéten is átestem –  a kórházi szag rögtön meghódított.

Jól tanultam és gimnazista koromtól kezdve az orvosi egyetemre készültem. Mozgatórugóm a szenvedő ember iránti empátia volt. Az egyetem általános orvosi évfolyamán négyszázan voltunk, de csak hárman, akik az öt év minden előadásán ott ültünk. Csodabogárnak számítottam, de én mindenhez akartam érteni.

  1. Hogy dőlt el, hogy milyen szakirányt választ? Hogy került Budaörsre család- (akkor még körzeti) orvosnak?

Azt akartam, hogy látványos legyen a gyógyító munkám, ezért a baleseti sebészetet választottam. A tatabányai megyei kórházban dolgoztam négy és fél évig. 1977-ben jelesen tettem le a sebészeti szakvizsgát, közben katona is voltam.

Tatabányára naponta vonattal utaztam, de amikor megszületett az első lányom 1978-ban, Budapesten akartam dolgozni. Akkoriban kevés sebészeti hely akadt, ezért a Péterfy utcai Kórházban helyezkedtem el aneszteziológusként. Rengeteget kellett dolgozni, egy hónapban 8 ügyeletem volt. Nyolc álláshelyen öten dolgoztunk. Közben pénzkereseti kiegészítésként Budaörsön vállaltam éjszakai ügyeletet.

  1. A Doktor Úr 1979 óta dolgozik értünk, „kezel” minket, budaörsieket, amit ezúton is köszönünk. Hogy történt, hogy ilyen hosszú ideig kitartott itt?

Rengeteg pácienst kezeltem és amikor Sólyom doktor körzete megüresedett, az akkori ügyvezető fölajánlotta, hogy dolgozzam itt véglegesen körzeti orvosként.

A körzetem a régi falusias Budaörs volt, a reptér, a vasút és a templom közötti területrész. Poros utcák, a csatornázás hiánya jellemezte.

A körzeti orvos régen adminisztratív feladatokat ellátó személy volt, pl. táppénz-elbírálást végzett. A családorvosi rendszer bevezetése azt jelentette, hogy nagyobb lett a felelősségem a betegeim sorsának kezelésében. Fő feladatomnak a korai betegség-felismerést, a kockázati tényezők felismerését, kezelését és a végleges ellátást tekintettem. A családokat otthoni környezetükben ismertem meg. A szakorvos a betegeket nem úgy látja, mint a családorvos – nagyapától unokáig.

Megszerettem ezt a munkát – a körzeti orvos nincs kiszolgáltatva főnöknek és minden felelősség az övé.

  1. Mit tart a legfontosabbnak az orvosi hivatásban?

Az empátia, hogy higgyek a betegnek, nagyon fontos. A panaszkodó beteget mindig egyenrangúnak tartottam. A második fontos dolog a megelőzés. Óriási munka volt a covid-ellenes védőoltások megszervezése, a betegeim 20 %-át sikerült megnyernem az influenza elleni védőoltásnak is.

  1. Mivel tölti majd a nyugdíjas éveit? Találkozhatunk még a Doktor Úrral Budaörsön?

Mivel a lányaimat nem láttam felnőni, a feleségem foglalkozott velük, most az unokáimat szeretném nézni. Most voltam 75 éves és 4 unokám ült az asztalnál. A legnagyobb orvosnak készül, az észak-karolinai egyetemre jár.

Nyugdíjas éveimben még szeretnék egy kicsit élni – 45 év alatt csak 3 napot voltam távol a munkahelyemtől. Szeretnék zenét hallgatni, sokat olvasni. A Budaörsi Városi Könyvtár olvasószobájában biztosan lehet majd velem találkozni…

Másik régi kedves szórakozásom a vonatozás: hallgatni a kattogást, nézni a változó tájképet..

6. Mit mondana el társadalmi szerepvállalásairól?

Társadalmi szerepvállalásaim? Rövid ideig vezettem az anonim alkoholisták klubját a Művelődési Ház padlásszobájában; az Orvosi Kamara területi képviselője voltam – és katonaként, századosként a tábori kórház parancsnoka lehettem. 2009-ben megkaptam a Budaörs Egészségügyéért Díjat.

Epilógus: Ugyanott lakom 45 éve, 10 éves az autóm. A szakmát nem tudtam átadni senkinek…

A betegeimtől szép búcsúleveleket kaptam szép visszaemlékezésekkel. És amin szívesen változtattam volna, hogy időben befejezzem a rendelést – mert ez soha nem sikerült.

És a szerkesztő személyes vallomása: Amikor Vilmos doktor egy nehéz helyzetben azt mondta nekem: Fel a fejjel!, már tudtam, hogy minden rendben lesz. És így is történt.

KÖSZÖNJÜK, DOKTOR ÚR! NAGYON FOG HIÁNYOZNI!

SzK

Megosztás