Édesapám utolsó levele a börtönből

2026-10-23 | Budaörs
Budaörsön élő kedves ismerősöm, Allené Hajnalka elküldte édesapja szívhez szóló levelét olvasóink számára. Legépelte, mivel a kézírás nagyon apróbetűs és ezért nehezen olvasható.

Előzmények:

– A forradalom idején apám egyik ismerőse fegyvereket hagyott nála, megőrzésre, de többet nem jött értük. Apa akkor sem merte leadni, amikor kihirdették, hogy mindenki szolgáltassa be, ha fegyver van nála. Ő az emésztőgödörbe rejtette, de egy rosszakarója feljelentette. Apámat fegyverrejtegetés vádjával , hamis tanúzással 10 évre elítélték. Vácon raboskodott. Nem vallott, ezért agyonverték. A cellatársaitól tudjuk, hogy kínozták, végtagjait eltörték, végül 1960 szeptemberében megmérgezték. 37 éves volt….

A rendszerváltás után, az exhumálás során kiderült, hogy a koponyáját és a gerincét érte halálos ütés. Földi maradványait a 301-es parcellában helyezték végső nyugalomba, nem messze Nagy Imre sírjától.

A feleségének írt levél:

  Édes kis Margitkám!

Az elmúlt évi sikertelen próbálkozásaim után, talán ez évi első levelem több szerencsével jár, s végre kézhez kapod. Novemberben írtam Neked, melyet sajnos fenyítésed miatt visszaküldtek. Közben Anyu bent volt beszélőn és örömmel mondta, hogy valószínűleg kedvezményben részesülsz és november 30-ra otthon leszel. Így következő levelemet haza írtam Neked, melyre Anyukád válaszolt és nagy szomorúságomra irta, hogy nem vagy otthon. Hidd el úgy örültem, hogy Karácsonyra otthon leszel, de sajnos a sors másképp rendelkezett, s mindketten távol szeretteinktől és drága kislányunktól, töltöttük a szeretet és megértés ünnepét.

Nagyon sokat gondoltam Rád és a mi édes kislányunkra, Hajnalkánkra. De töretlen szívvel és bizalommal, melyet beléd is szeretnék oltani, tűröm sorsomat és semmi sem tud elkeseríteni. Tudod, édes kis Szívem, nekünk nagyon erőseknek  kell lennünk, mert van egy kislányunk, kiért mindketten felelősek vagyunk. Ez a felelősségérzés kell, hogy erőt adjon, hogy minden keserűséget megadással, sorsunkban való megnyugvással, önfegyelemmel viseljünk el.

Annyi mindent szeretnék mondani, írni Neked, most amikor itt ülök fényképed előtt és gondolatom Hozzád száll. Vigasztalni , reményt önteni szeretnék beléd, de gondolataim összekuszálódnak s csak egy érzés tör fel belőlem, mindent elnyomva  kényszerít ,hogy leírjam, Tudtodra adjam, hogy változatlanul, tisztán, mindennél jobban szeretlek!

Értsd meg jól, szerelmem, nem mondom gyengéden,  sem epekedve ezt a szót – „szeretlek” -Inkább haragosan mondom, arcodba kiáltom mintegy vádat és parancsot ! Hallod? SZERETLEK!

Nem gőgicsélek evvel a szóval.

Idézlek , mint bírád. Szeretlek,  tehát ítélek feletted! Szeretlek,  tehát megkövetelem,hogy  bátor légy!

Szeretlek,  tehát újra alkotlak, elrántlak magammal,  s ha olyan erős lennél,  mintegy csillag, beleköltözve valamilyen égi pálya gyémánttengelyébe,  akkor is elviszlek magammal e nagy szerelembe , kitéplek a világrendből, mert szeretlek!

Nem kérés ez, hanem vád, igevérvád! Nem játszani hívlak,  nincs kedvem enyelegni és pásztorjátékot lejteni Veled. Nem bámullak gyöngéden, elomolva ostoba és szelíd pihegéssel, haragosan nézlek, felindulva.

Elrántlak magammal ebbe a szerelembe most vagy később. Egyetlen pillanatra sem engedlek el, mert én vagyok az erősebb, mert szeretlek!

Tudom, hogy félsz, mindig féltél. Ne hunyd be a szemed! Ne hunyd be a szemed, mint aki , elfordul, mert tudnod kell, hogy nem engedlek, el. Te vagy a nő, kihez nekem közöm van nem engedlek el. Te vagy a nő, kihez közöm van.

S én vagyok a férfi, kihez Neked van közöd, mint gyilkosnak áldozatához, mint bűnösnek bűnéhez, mint művésznek művéhez, mint  mindenkinek ahhoz,  mi feladata az életbe, a világba, s ami elől menekülni szeretne. Ne félj! Át kell adnom neked a bátorságomat , ami erény, mint minden igaz ügy a világon. Ne félj, mert szeretlek! Bocsáss meg,ha túl sokat követelek. Meg kell bocsájtanod!

Nagyon kevesen bírják el a teljes szerelmet, mely mindig teljes kötelesség és felelősség  ! Ez az egyetlen bűnöm Veled szemben, bocsásd meg! Te még nem tudod, nem is tudhatod, milyen az, amikor igazán szeretnek valakit.

Azt akarom,hogy megtudd és bízzál , reménykedj, mert ezek az érzések adják meg azt az erőt, hogy egy boldog családi élet reményében, könnyebben viseld sorsodat.  Nekem ez az érzés ad erőt, hogy távol Tőled és szeretett kislányunktól, könnyebben viseljem sorsomat.

Töltsön el az a tudat, hogy van valaki, akiben bízhatsz, aki megért, és Veled együtt érez,  akivel talán nem is oly  soká ismét egy boldog, érzésekben és érzelmekben gazdag családi élet vár.

Édes kis Margitkám, nagyon kérlek,  vigyázz magadra,  légy jó és gondolj arra, hogy a mi édes kislányunk mindkettőnket egészségesen vár már nagyon haza.

A nálam lévő fényképekből mellékelve küldök kettő darabot, hogy én is Veled lehessek,  hacsak gondolatban is, úgy mint Te velem!

Válaszleveledet türelmetlenül várva, sok-sok szeretettel  ölellek és milliószor csókol szerető férjed

Vác, 1960  I. 2.

            Jancsi

A család bővebb története itt olvasható.

s.k.

Megosztás