Egy budaörsi apáca Afrikában

2019-09-14 | Budaörs
Egy budaörsi fiatal lány a múlt század közepén elhatározta, hogy ott segít, ahol a legnagyobb szükség van rá. Tanulással, szorgalommal elérte küldetését, amit élete végéig nem adott fel.

Pauler Mária Budaörsön született 1933-ban. Az elemi (általános) iskolában az irgalmas nővérek tanították, szépre-jóra, nevelték erkölcsös életre. Különösen Anna nővér állt a szívéhez közel. Máriában már korán megfogalmazódott az elhatározás, hogy ő is apáca szeretne lenni. Ezért megértő szülei a 4. osztály elvégzése után a keszthelyi internátusba íratták. Ott folytatta a tanulást a Ranolder Intézetben, a polgári iskolában, amit a kitelepítés miatt nem tudott befejezni. A keszthelyi Ranolder János Római Katolikus Általános Iskola olyan épületben működik ma is , melynek alapkövét 1872-ben rakták le Ranolder János veszprémi püspök kezdeményezésére, akinek nevét a betegápolás és nőnevelés ügyében kifejtett tevékenysége tett halhatatlanná. Alapításával az volt a célja, hogy a felnövekvő nemzedékek sorsát megalapozza.

Máriának Németországban teljesült a szíve vágya, belépett egy missziós rendbe. A jó eszű, szorgalmas lány Angliában elvégezte az egyetemet.

A szerzetesrend Afrikába küldte, Rhodesiába, a mai Zimbabwebe. Éveken át először középiskolában, majd főiskolán tanított. 56 éven keresztül szívvel-lélekkel végezte munkáját, teljesítette küldetését, járta a maga választotta nem könnyű útját, távol szülőföldjétől.

Az évek során hazalátogatott és levelezett néhány kedves ismerősével. Starcz Ferencné Gallai Mária (Mici) máig is őrizi a leveleit. Osztálytársak voltak a keszthelyi iskolában. Tőle sok mindent megtudtam az önfeláldozó apáca életéről. Először 1967-ben szerette volna meglátogatni a szülőföldjét és az ismerőseit – szülei akkor már Németországban voltak. Mici a repülőtéren várta, látta is leszállni, de nem jött ki az utasváróba. Később megtudta, hogy mi volt az oka. Az útlevelében a foglalkozása rovatban be volt írva, hogy apáca és az öltözete is ezt mutatta. Azokban a diktatórikus időkben Pauler Mária nemkívánatos személy volt Magyarországon! 1984-ben aztán engedélyt kapott a hazajövetelre. Örömteli volt a találkozás a budaörsi nővérekkel, akik tanították.

Szorgalma, megbízhatósága és mély hite alkalmassá tette, hogy az afrikai Domonkos – rend főnővére legyen. Az iskolában 340 bennszülött lányt tanított hat nővér társával és nyolc civil tanárral, Mária matematikára és fizikára szakosodott. A fehérek és a feketék között a katolikus egyház és a hit volt az összekötő kapocs.

Egy nap reggel szörnyű hír érkezett. Abban az iskolában, ahol Mária régebben tanított, terroristák legyilkoltak négy nővért és három missziós papot. A mártírok együtt munkálkodtak és most együtt mentek a halálba. Hogyan mondja ezt a csapást a nővéreknek? Nagy szenvedést jelentett ez számára. Mikor a reggeli imánál eléjük állt, olyan erő áradt belőlük, hogy ő is erőt merített belőle.

De mi lesz még ezek után? Egyik oldalon a terroristák, másik oldalon a rendőrök. Testvér testvér ellen.

A missziót meglátogatta az érsek, Mária főnővér és néhány pap. Az érsek bátorított mindenkit. Mária is vigasztalta a megrendült apácákat.

-Könyörögtünk a kápolnában. – írta levelében Mária – amikor bejött egy fekete asszony és velünk imádkozott. – Uram, hálát adok neked ezekért a nővérekért. – mondta. – Add, hogy még sokáig dolgozhassanak értünk.

Ezt csodálatos jelként éltük meg. Talán még egy szebb világ jön –ebben reménykedtünk.

 

1986-ban azt írta egy képeslap hátára, hogy mindig szeretettel gondol az ő kedves Budaörsére a második hazájából, és Isten áldását kéri minden nap.

Lehetősége lett volna, hogy végleg haza jöjjön, de ő úgy érezte, nagyobb szükség van rá ott, a fekete kontinensen

2011-ben hunyt el, Afrikában helyezték örök nyugalomra.

s.k.

Megosztás