Abban az évben is csodálatos nyár volt. Felhőtlen ég, magasra szökő Celsius fokok, ami mind arra késztettet bennünket,hogy menjünk nyaralni. Sikerült egy hétre szobát kapnunk egy Balaton pari üdülőbe. Házunkat jól bezártuk, minden rendben volt, elindultunk.
Kedves fogadtatás után megkaptuk a kivételezetten tágas,két egymásba nyíló szobát a földszinten. Első utunk a partra vezetett ahol egész nap tanyáztunk fürödtünk napoztunk majd délutáni séta után lementünk az üdülő éttermébe. Az ízletes vacsora után már csak a desszert következett, amit én az örök fogyókúrázó nem ettem meg helyette férjemnek adtam.
Vacsora után nagyot sétáltunk, hazatérve még tévét néztünk miközben hallottuk, hogy a háziak az ablakunk alatt locsolják a virágokat, majd nyugovóra tértünk. Kint egy kicsit fújni kezdett a szél, de a szobában meleg volt, ezért, férjem ellenkezése dacára résnyire nyitva hagytam az ablakot. A karkötőmet a gyűrűimet az éjjeli szekrényre tettem, mintha egy delejes varázsnak engedelmeskedtem volna.
Egyszer csak arra ébredtem, hogy a szél erősen veri az ablakot. Felkeltem és becsuktam, majd visszafeküdtem. Majdnem elaludtam, amikor az ablaktáblák újra egymáshoz verődtek. Felültem. Érdekes én az előbb becsuktam-gondoltam majd újra felkeltem és megint becsuktam az ablakot Férjem szokatlanul mélyen aludt, ezért ő nem hallotta az ismétlődő zajokat.Majd reggel lett.Nem láttad a pecsétgyűrűmet? – kérdezte férjem izgatottan. Nem, biztosan a fürdőszobában hagytad- mondtam és máris a másik oldalamra akartam fordulni, amikor:
Úristen! Nincsenek itt az ékszereim kiáltottam és kiugrottam az ágyból. Kirohantam a másik szobába ahonnan az ajtó nyílt a folyosóra- A kulcs belül volt, a táskám a földön, a pénztárcám sehol, az irataim, a benne lévő pénzem, mind odalett.
Rohanás a recepcióra. Telefon! Rendőrség! Miközben vártuk a rendőröket megjelent két önkéntes rendőr, kezükben a pénztárcámmal és benne az irataimmal. A Szántódi révnél járőröztünk, amikor több gyereket láttunk kutatni a kukában egyikük kezében volt ez a pénztárca- mondták. A benne lévő bejelentő kártya mutatta az utat ide az üdülőbe ezért találtunk ide – mondták.
Közben megérkeztek az hivatásos rendőrök is. Kihallgatták a személyzetet, akik elmondták, hogy miközben locsolták a virágokat ők látták, hogy mi bent a szobában tévézünk. Tehát kifigyeltek bennünket – gondoltam és gyanúm akaratlanul is rájuk terelődött. Ők szolgálták fel a vacsorát és hozták azt a pudingot is, amiből én nem ettem csak a férjem két adagot A fantáziám működésbe lépett. Mert valaminek történnie kellett ahhoz, hogy mi semmit sem észleltünk abból, hogy a szobában van valaki. Csak az ablak zörgés volt árulkodó de ezenkívül én semmit sem láttam vagy hallottam. Akkor mégis hogyan? Hacsak nem egy kis altató por volt a pudingban? Az ember fantáziája kimeríthetetlen.Hiszen miért is ne? Már csak azért is mivel én nem ettem belőle ezért ébredtem fel. Persze erről a gyanúról nem szólhattam, úgyis hiába.Örök talány marad! De a tények tények maradtak. Ott ültünk hosszú órákig a kapitányságon miközben kint tombolt a nyár. Majd kezünkbe vehettük a végzést:
Bizonyíték hiányában a tettes ismeretlen. Kártérítést sem kaptunk mivel én voltam a hibás, miért hagytam nyitva résnyire az ablakot.
Major Edit
.
