Egy tanmese tanulságai napjainkban

2020-03-27 | Budaörs
A hírek naponta valósággal ömlenek ránk a médiából. A véleményezések, itt a neten is zúdulnak elektronikus levél –„cunami „módjára. Valahol érthető, hiszen sokan otthon tartózkodnak, több idejük adódik a gép előtt ülni. (Még mindig jobb, mintha tömegbe mennének.)

Érdekes olvasni a véleményeket a kialakult helyzetről. Világos, hogy a nézetek ütköznek.  Most is. Ám sokszor olyan elképesztő álhíreket, meglátásokat küldözgetnek sokan, hogy az ember csak kapkodja a fejét.

Szinte felüdülést nyújtanak a vicces képek, nevettető írások. Most is bebizonyosodott, hogy mi magyarok, még a bajban sem veszíthetjük el a humorérzékünket. Már aktuális locsolóversike is kering a neten. Bár még azon is össze tudnak vitázni egyesek, hogy ilyenkor nem illik poénkodni.

Szidják az időseket, hogy miért nem maradnak a se…bocsi –otthon. Ezen a szépkorúak persze megsértődnek, mondván –Ti is lesztek idősek.

Számtalan vitára adnak okot a kormány intézkedései.  Miért most, miért nem előbb? Miért így, miért nem úgy! Bezzeg más országban….! Megy a sunnyogás!  Rossz a kommunikáció! Dilettáns a kormányszóvivő. -mondják néhányan. Mások meg egyenesen arrogánsnak tartják a stílusát.

A virológustól a miniszterelnökig mindenki arra hívja fel a figyelmet, hogy a külföldi tapasztalatok ismeretében  a 60 éven felüli korosztály a legveszélyeztetettebb. Mit olvasnak ki ebből  a jámbor állampolgárok?  Pl: Nem törődnek a fiatalokkal. Vagy: Orbán ki akarja irtani az öregeket, hogy ne kelljen nyugdíjat fizetnie.

Nem is sorolom tovább, csak két „gyöngyszemet” emelnék ki a vélemények közül:  1. A koronavírus veszély nem létezik. Álprobléma.  2. Orbán a katonasággal meg akarja buktatni a kormányt.

Ekkor bölcsesség láttán most sírjunk, vagy nevessünk?

Hogy nem lehet mindenki kedvére, megelégedésére tenni, az mindig is így volt. Erről nekem egy gyermekkori mese jut az eszembe.  Olvassák el, egy kis kikapcsolódást nyújt.

A gazda, a fia és a szamár

Történt egyszer, hogy egy gazda elment a fiával a vásárba, és vitte magával a szamarát is. Ahogy mentek a város felé vezető úton, maguk mellett vezetve a szamarat, egyszer csak egy szembejövő ember gúnyosan megszólította őket.

„Milyen ostobák maguk! Ott van a szamaruk, és ahelyett, hogy felülnének a hátára, gyalogolnak mellette.”

A gazda zokon vette az ember véleményét, ezért felsegítette fiát a szamár hátára, és így haladtak tovább a piac felé. Kis idő telt csak el, amikor egy néhány fős társasággal találkoztak szembe, és a csoport egyik tagja felkiáltott:

„Nézzétek, milyen lusta gyerek! Ott ül a szamár hátán, az apja meg gyalogolhat mellette!”

A gazda ekkor leszólította fiát a szamár hátáról, és felült ő maga. Így folytatták az útjukat, mígnem szembetalálkoztak két hölggyel. Az egyikük így szólt fennhangon a másikhoz:

„Szégyellhetné magát az a lusta fickó! Hagyja szegény gyerekét gyalog megtenni a fárasztó utat, míg ő kényelmesen heverészik a szamár hátán!”

A férfi nem tudta, mit tegyen ezután, de végül úgy döntött, hogy felülnek mindketten a szamár hátára. Maga elé vette fiát, majd így haladtak tovább a piac felé vezető úton. Ahogy beértek a városba, arra lettek figyelmesek, hogy az emberek kibeszélik őket és gúnyos arckifejezéssel mutogatnak rájuk. A férfi nagyon rosszul érezte magát emiatt, ezért kis idő múltán megkérdezte az egyiküktől:

„Mi a bajuk velünk, hogy ennyire ellenségesen viselkednek?”

A másik férfi így válaszolt: „Nem szégyellik magukat, hogy túlterhelik azt a szegény szamarat?! Ott ücsörögnek kényelmesen a hátán, miközben szegény pára majd’ megszakad!”

Így hát a gazda és a fia leszálltak a szamárról, és elkezdtek gondolkodni, mitévők legyenek. Törték a fejüket, hiszen már mindent megpróbáltak, hogy az emberek elvárásainak megfeleljenek, mégis mindig kritizálták őket. Végül azt ötlötték ki, hogy levágnak egy vastag faágat, majd a szamár négy lábát hozzákötözve a vállukra veszik, és így cipelik tovább magukkal az állatot.

A szamár azonban nagyon rosszul viselte ezt, és kihasználva, hogy egyik lábán meglazult a kötél, elkezdett rugdalózni, ahogy csak tudott. A gazda és a fia elejtették a rudat, a szamár pedig kiszabadult és elszaladt.

„Az emberek tanítottak ma Titeket.” – szólt egy idős férfi, aki végig a közelükben gyalogolt a városba vezető úton. – „Megtanították, hogy ha mindenkinek meg akarsz felelni, egész biztosan kudarcot vallasz.”

s.k.

Megosztás