Kellemes kora tavaszi időben kirándulást tettünk a hegyekben. A Rendőrség melletti úton, a Domb utcán kaptattunk felfele. Elámultunk, hogy rövid idő alatt nagy házak, mit házak, szinte paloták épültek az évszázados szőlős- és gyümölcsöskertek helyén.
A régi kőzúzalékos út helyett kulturált aszfaltút vezet felfelé. Elértük a természetvédelmi terület határát, de innen még van mit gyalogolnia a hegytetőre kívánkozó turistának. A régi, rekultivált murvabányához vezető út megmaradt részét soktonnás hatalmas kőtömbök zárják el, mintegy védve, a korábban a hegyen a murvabányászás által okozott hatalmas sebek begyógyításának helyszínét. Felértünk a budaörsi kopárokra. Kigyönyörködtük magunkat a csodálatos panorámában , amivel szinte nem tudtunk betelni. Majd tovább haladva a hegytető felé eszembe jutott, hogy régebben a hegytetőn felállított, a magyarországi vitorlázó-repülés kezdetének helyét jelző emlékműtől visszafelé, a hegyoldalban láttam egy hatalmas, úgy két- és-fél méteres betonkeresztet. Javasoltam, hogy nézzük meg, ott van-e még.
Leereszkedtünk a meredek domboldalon, ahol még keskeny ösvény sincs a közelben. A keresztet tüzetesen körbevizsgálva, most sem találtam sem rajta, sem a közelében semmiféle tájékoztatást, évszámot az eredete felől.
Elgondolkodtunk, hogyan vonszolták fel oda, vagy hogyan készítették el esetleg pont ott, az ott található és megrostálható murva és több mázsa cement odacipelésével, az öntőforma ottani összerakásával e több tonnás, mértanian pontos, évtizedek óta időtálló keresztet.
Ezúton kérek mindenkit, akik e sorokat olvassák, és tudnak bármi konkrétumot a kereszt történetéről, írják meg nekünk!
s.k.