Élmények a Fekete Hegyek országában

2021-08-14 | Budaörs
Montenegrói úti élményeim között szerepel egy hajókirándulás is amely feltétlenül hozzátartozik azokhoz az élményekhez amelyek még sokáig velem maradnak. E nélkül nem lett volna teljes ez a hatnapos kirándulás így volt teljes és így volt szép.

Még egy picit időzve a Kotori öböl szépségeinél meg kell említenem azt a hajó kirándulást is, amelynek részesei lehettünk. Bevallom engem és társaimat is egy kis csalódás ért, amikor megláttam a ránk várakozó „hajót” mert az bizony nem olyan volt  amire  számítottunk. Mikor befizettük a fejenként 50 eurót erre az egy órás hajókirándulásra nem gondoltuk, hogy az álomhajó helyett egy nagyobb „ladik” ringatózik majd ránk várva a Kotori öböl gyönyörű kék vizén.

Pedig hát tudomásul kellett venni, hogy igen, ez ami hajónk. Így aztán két markos legény karjainak segítségével beszálltunk a billegő fedélzetre, elfoglaltuk a helyeinket, úgy hogy bizony ott sem felállni sem elférni egymástól nem igen lehetett.

De az emberi természet szerencsére gyorsan alkalmazkodik a körülményekhez és indulás után, gyönyörködtünk a környező hegyek látványában és oda sem figyeltünk a motorból olykor fel csapó gázolajszagra sem. Ezzel együtt elfogadtuk a helyzetet melybe azért olykor a némi elégedetlenség hangja is belevegyült.

Majd Kotor városában kötöttünk ki megint csak a két markos legény erős karjainak igénybevételével partra értünk.

Kotor kikötője és a velencei uralom alatt épült városfala az UNESCO világörökség része, a középkori óvárosának kellemes atmoszférájú sikátoraiban, apró terein sétálva egy pillanatra úgy éreztük, megállt velünk az idő.

 

Kis üzletei és kávézói, narancsfái és virágos erkélyei idilli mediterrán hangulatot árasztanak magukból.

 

Építészeti és történelmi szempontból is érdemes megtekinteni az alábbi nevezetességeket: a román stílusú Szent Trifun-székesegyházat két jellegzetes harangtornyaival, a 12. századi Szent Anna-templomot a 15. századi freskóival, a 14. századi barokk oltárral rendelkező Szent Klára-templomot, az 1195-ben épült, bizánci-román stílusú Szent Lukács-templomot, a 13. századi Szűz Mária-templomot és a Tengerészeti Múzeumot. Igazi kihívás a meredek hegyoldalra épült korabeli erődítmény megmászása, ahonnan fenséges látvány tárult elénk az öbölre.

Maga az óváros kicsi, gyalog simán bejárható az egész – már ha nem tévedünk  el a labirintusban. A  városfalon túl  volt egy kis időnk a  nézelődésre a  piacon, ami pontosan a városfal lábánál található. Mi megtettük ezt a kis sétát,érdemes volt látni a sok szép gyümölcsöt, óriásra nőtt paradicsomokat és az e közben az ártáblákat is,amelyek kissé barátságosabbak az itthoniaknál.

Időnk még volt egy kis sétára a kikötőben, a pálmafás sétányon. Állítólag itt kiköthetnek óceánjáró hajók is, de most sajnos egyet sem láttunk.

Bent a városban vannak kellemes teraszok, kávézók és éttermek, Az egyik ilyen kellemes helyen leültünk és miközben a finom fagylaltot fogyasztottuk megszólalt a hamisítatlan szerb muzsika, ami csodás zenei aláfestésnek bizonyult.Majd kora délutáni visszaérkezést remélve az időközben értünk jött autóbuszunkra beszálltunk és meg sem álltunk a budvai riviréán lévő szállodánkig. Ott gyors átöltözést követően máris siettünk a tengerpartra ahol egy kis megpróbáltatás érte a pesti aszfalthoz szokott lábainkat. Bizony ez a part nem homokos fövenyű, hanem kavicsos a javából.A tengerparton mondanom sem kell hogy egymást érve feküdtek a napozók, zsúfolásig megtelt minden m2 terület. Mi is szorítottunk egy törülközőnyi részt a kavicson ahol félve ugyan de kinyújtóztunk hogy bennünket is érjen a budvai napsugár.

Másnap  újra útnak indultunk Bosznia Hercegovina felé.

ahol úti célunk a Mostar-i híd megtekintése volt, mely a Neretva folyó két partját köti össze.

Az oszmánok építették 1567-ben, abban a formában állt egészen a 20. századig végéig, ugyanis a szerb-bosnyák háborúban 1993. november 9-én horvát katonák lerombolták. Nemzetközi összefogás eredményeként épült újjá 2004-re, 2005 óta a világörökség része. Meghatódva álltam a híd előtt ahol a fotót készítettem. Csodálatos építmény és a hely varázsa magával ragadó.

Több vallású embercsoport él itt évszázadok óta néha békességben néha azonban békétlenségben. Beszámolóm következő részében Szarajevóhoz érkezünk amely város  lakói sajnos bebizonyították hogy békességben élni szinte lehetetlen vagy csak nagy erőfeszítések árán lehetséges.

Major Edit

Megosztás