Ezt a napot zöldcsütörtöknek is szokták nevezni. A gazdaasszonyok általában spenótból főztek ebédet, ami akkor már bőven termett a kiskertekben. De jellegzetes étele volt a sváb konyháknak a babsaláta. A főtt babot sóval, hagymával, ecettel ízesítették. Hidegen is fogyasztották. Ezt előre el lehetett készíteni, hiszen az asszonyoknak sok egyéb más dolguk is akadt.
Nagypéntek szigorú böjti nap volt. A mélyen hívők csak egyszer étkeztek, még zsír sem került az ételükbe.
Szombaton, a feltámadási körmenet után felvágták a húsvéti sonkát. Főtt tojást, tormát, házi kenyeret ettek hozzá. A sonka főzésének is megadták a módját. A főzés megelőző este hideg vízbe beáztatták. Ízesítették hagymával, babérlevéllel. Úgy tartották, hogy a fövő lében kell kihűlnie. (Sokan ma is így készítik)
Vasárnap aztán a szokásosnál bőségesebb menüsor került az asztalokra. A húsleves marhahúsból készült, házi cérnametélttel. A főtt hús mellé rántott húst is szervírozott a háziasszony. A „garnírung” rizs, törtburgonya volt.
Az italról a házigazda gondoskodott. Legtöbbjüknek a pincéből kellett hoznia, a saját borából, azt pedig szívesen tette.
A sütemények elkészítéséhez már legalább két nappal előbb nekiálltak a lányok-asszonyok. Egy asztalról sem hiányozhatott a diós- és mákos bejgli. Sőt még díszes tortát is sütöttek a vállalkozó kedvűek.
Szükség is volt a sok édességre, mert délután és másnap jöttek a rokonok, komák, barátok – volt mivel megkínálni őket.
s.k.
