A Templom kertben sokan gyűltek össze hogy megemlékezzenek az 1956-os forradalomról. Ünnepi beszédet mondott Kapitány Gábor a KDNP.helyi szervezetnek elnöke valamint Czuczor Gergely a FIDESZ elnöke.
Az alábbiakban idézzük Kapitány Gábor gondolatait:
Tisztelt Megemlékezők!
Ezerkilencszázötvenhat.Ezt az évszámot hallva, talán nincs is olyan magyar ember, akinek ne a forradalom és szabadságharc jutna eszébe.
Igaz, kinek így – kinek úgy. Nekünk polgári konzervatív módon gondolkodó embereknek, a szabadságvágyból fakadó hősies felkelés mellett, azonnal az orosz megszállás és az azt követő, kommunisták által elkövetett rémtettek és megtorlás jut eszünkbe.
De vannak olyanok, akiknek egészen más jut eszükbe erről az évszámról. Ezek azok az emberek,akik mindig az aktuális trendi szerint alakítják gondolataikat,vagyis hogy mihez kell igazodni, mit diktálnak az egyéni érdekek, ami mentén a velük hasonlóan gondolkodók megveregetik a vállaikat. Sajnos ezt a fajta gondolatmenetet halhattuk ma délelőtt is a budaörsi 1956-os emlékműnél.
Elszomorító volt azt hallani, hogy a szabadságvágytól fűtött hősein, elnyomó hatalommal való küzdelmét, az orosz- ukrán háborúval állította párhuzamba a szónok. Megdöbbentő volt!
Az jutott eszembe e szavak hallatán, hogy a kommunista elnyomók szellemi örökösei és szövetségeseik, még mindig nem tudnak méltósággal megemlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján.
Mi most Mindszenty József hercegprímás szobránál emlékezzünk a hercegprímás 1956. november 3-án elmondott szavaira. Részlet a rádióbeszédből:
„…ne tévesszük szem elől a következőket: tudja meg mindenki az országban, hogy a lefolyt harc nem forradalom volt, hanem szabadságharc. 1945-től egy vesztett, számunkra céltalan háború után, erőszakkal épült ki az itteni rendszer, amelynek örökösei most a tagadás, megvetés, undor és elítélés izzó bélyegét ütik annak minden porcikájára. A rendszert az egész magyar nép söpörte el. Az örökösök ne kívánjanak erről még egy bizonyságot. A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel népünk élé
Ez után következet Czuczor Gergely ünnepi beszéde:
„Főtisztelendő Varga János emeritus Plébános Atya! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Önkormányzati Képviselők! Tisztelt Budaörsi Polgárok! Kedves Barátaink!
„Devictus vincit – Legyőzetve győz” – olvasható Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek sírján.
A mondat híven foglalja össze egy olyan főpap sorsát, aki mind a náci, mind a kommunista diktatúra rémtettei, igazságtalanságai ellen bátran felemelte szavát. Magyarország 1944. március 19-től elveszítette állami önrendelkezését, szuverenitását.
Nem véletlen, hogy Mindszenty mind püspökként, mind bíborosként kiállt az elnyomó, idegen hatalmat kiszolgálókkal szemben. Hazájáért, hitéért, egyházáért, híveiért vállalt vértanúságot. Amikor 1956-ra emlékezünk, akkor a magyar nemzet bátorságára, magára találásának és megerősödésének pillanatára is emlékezünk.
A szovjet birodalom azt hitte, bármit meg lehet tenni az emberekkel, bármit egy nemzettel, de tévedtek. A magyarok szabadságharcba kezdtek és népek sora nézte néma csodálattal a bátorságukat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Márai Sándor 67 évvel ezelőtt azt írta „Október 23-án, Magyarországon mintha fény gyulladt volna egy nagy sötétségben. November 4-én az orosz tankok és ágyúk Budapest utcáin és a magyar vidéken megpróbálták kioltani ezt a fényt. Megtámadtak egy országot, amely szabadságot követelt.”
Feltámadt a magyarok szabadságvágya, az idegeneket kiszolgáló elnyomókat szembesítette gaztetteikkel. Fegyvert ragadtak a pesti srácok, munkások, értelmiségiek és rövid idő alatt móresre tanították a szovjet birodalmat.
Néhány napig leányaink és fiaink vérükkel megváltották Magyarország szabadságát. Megmutatták a világnak, hogy bármely birodalom, amely a magyar nemzet szabadságát el akarja törölni, az itt a Kárpát-medencében súlyos, sőt halálos sebet kap.
E hősi tettet mi magyarok a rendszerváltoztatásig nem felejtettük el, és szívből valljuk, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki. Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.
Soha nem múló hálával gondolunk az 1956. október 27-én, a gyilkos szovjet sortűzben elesett budaörsi áldozatokra és az ország számos pontján eldördült sortüzek nyomán elesett hazafiakra.
Az ő hazaszeretetük, megalkuvásnélküliségük példája alapján, elitéljük azokat, akik, idegen érdekek mentén, euró és dollárkötegek elfogadásával, legszívesebben feladnák hazánk függetlenségét, kiszolgálnák a háborúra uszítók alantas, birodalmi logika mentén való kéréseit.
Ők azok, akiknek nem szent az Ötvenhatos Hősök áldozata. Mi magyarok tiszteljük más népek kultúráját, szabadságát, és velük együttműködésre törekszünk. Tesszük mindezt úgy, hogy egyenrangú, magabíró nemzetként mi is megköveteljük a nekünk járó tiszteletet.
Megköveteljük a Kárpát-medencében részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységének tiszteletét.
Tisztelt emlékező Budaörsiek!
Napjainkban olyan erők mozdulnak meg, amelyek meg akarják szüntetni Európa kulturális alapjait. Nyíltan támadják a hit, a család, a hűség és a nemzet alapvető értékeit. Ezek az erők ránk akarják erőltetni a gende rpropagandát, be akarják engedni és szét akarják osztani a bevándorlókat és háborúba akarják taszítani Európa népeit.
Ez a lopakodó, új birodalom fenyegeti az európai nemzeteket, az európai létformát, a biztonságot, a kultúrát, a keresztény hitünket. V
együnk példát az ’56-os hősök bátorságáról és szabadság-szeretetéről, őrizzük tovább a lángot, amelyet ők gyújtottak és 2024 júniusában szavazatunkkal védjük meg Magyarországot, védjük meg a keresztény európai kultúrát!
Szerezzük végre vissza közösen Európa szuverenitását!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Isten, áldd meg a magyart!
Isten, óvd meg Európát!”
Czuczor Ányos szavalata után
a Mindszenthy szobor talpazatára helyezték el a jelenlévők az emlékezés koszorúit:
A forradalom emlékét azonban nemcsak az ünnepi beszédek idézték fel hanem Beethoven Egmont nyitányának hangjai,melyet akik akkor 1956-ban akár gyerekek akár felnőttek voltunk nem feledünk. A mi emlékezetünkben örökké élnek ezek a dallamok,amelyek hallatán akarva akaratlanul az 1956-os forradalom jut az eszünkbe.
Major Edit
