Az idei füstmentes világnap jelszava: „Nekem sikerült! Ne gyújts rá te sem!”
Lassan-lassan a „dohányzásról való leszokás”-téma esélyt kap arra, hogy kikecmeregjen a halogatható és eleve kudarcra ítélt dolgok kategóriájából. Sok vitatható és talán fölösleges dolog között nemrég valami hasznos és eredményes indult hozzánk a tengerentúlról. Az Amerikai Egyesült Államokban már több mint 20 éves múltra tekint vissza az ottani füstmentes nap.
Az idei füstmentes világnap jelszava: „Nekem sikerült! Ne gyújts rá te sem!”
Lassan-lassan a „dohányzásról való leszokás”-téma esélyt kap arra, hogy kikecmeregjen a halogatható és eleve kudarcra ítélt dolgok kategóriájából.
Sok vitatható és talán fölösleges dolog között nemrég valami hasznos és eredményes indult hozzánk a tengerentúlról. Az Amerikai Egyesült Államokban már több mint 20 éves múltra tekint vissza az ottani füstmentes nap.
A tradícióvá növekedett nap alapötletét 1971-re datáljuk, amikor Massachusetts állam kormányzója, Arthur P. Mullaney arra kérte a polgárokat, hogy egy napig ne dohányozzanak, és a pénzből, amit aznap dohányárura költöttek volna, egy helyi középiskolát támogassanak. Ezt követően, 1974-ben Lynn R. Smith, a Monticello Times nevű lap főszerkesztője hirdette meg Minnesotában az első füstmentes napot. Az ötlet megfogant, és 1976. november 18-án már az Amerikai Rákellenes Társaság (ACS) tűzte zászlajára a célt, melynek nyomán sikerült is egymillió embert rábírniuk, hogy egyetlen napra bírják ki dohányzás nélkül. 1977-ben már minden állam csatlakozott a mozgalomhoz, ami ekkor kapta az egységes Smokeout Day elnevezést. Nemcsak az összefogás, de már-már a nemzet oxigénspóroló teljesítménye sem lebecsülendő, ha hozzátesszük, hogy jelenleg az Amerikai Szívegyesület becslése szerint közel 47 millió amerikai – 25 millió férfi és 22,6 millió nő – a szenvedély rabja.
Az amerikai dohányzásellenes kampány fő támogatói között vannak egyébként neves közéleti személyiségek is, mint a fiatalabb Sammy Davis, Natalie Cole, Larry Hagman, hogy csak a Magyarországon ismerteket említsük.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1987-ben kezdeményezte, hogy minden év novemberének harmadik csütörtöke legyen nemzetközi szinten is füstmentes világnap.
Részben az össztársadalmi megmozdulásnak és meggyőzőerőnek köszönhető, hogy az elmúlt 25 évben érzékelhetően nőtt az emberek tájékozottsága a dohányzás rendkívül kifejezett rákkeltő hatásával kapcsolatban – legalábbis Amerikában. A füstmentes napon államok-szerte számos felvilágosító és kultúrprogram segíti a helyes meggyőződés kialakulását, a függőség természetének megismerését és elkerülését. Emellett pedig kedvező változások álltak be a dohányzási szokásokban is, természetesen némi törvényi támogatással segítve.
Ahogy az 1999. évi XLII. a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvény valamint a 2013.01.01 –es tv. módosítás hatályba lépésétől kezdve nálunk is, a közintézményekben, a tömegközlekedés zárt terein belül, munkahelyeken csak a kijelölt helyeken lehet rágyújtani.
Bár az intézkedések egyesek számára szigorú tiltásoknak tűnhetnek, közelebb állunk a valósághoz, ha a dohányzási szokások „renormalizálásáról”, újbóli helyes mederbe tereléséről beszélünk. A passzív dohányzásnak az aktívhoz mérhető káros hatásairól készült tanulmányok eredményeinek ismeretében vált fontossá, hogy ne az egészségesen élőktől követelje a társadalmi együttélés a nagyobb toleranciát. Egyáltalán nem a dohányzás okozta károk „túllihegése” tehát a sok-sok intézkedés alapja. A 47 millió (reméljük nem a korlátozó rendelkezések ellen) füstölgő amerikai állampolgár közül évente fél millió hal meg szenvedélye folyományaként. A magyarországi 3,5 millió dohányzó számára vetítve ez nálunk mintegy 40000 halálesetet jelent.
Dr. Kopp Mária és Csoboth Csilla Dohányzás és kóros alkoholfogyasztás a magyar népesség körében című tanulmánya szerint a magyar férfiak 45, a nők 26,6 százaléka dohányzik. Sajnos a fiatalabb korosztályban a nők ebből a szempontból már nem maradnak le annyira a férfiak mögött. Különösen a férfiaknál számít az iskolázottság is. Az alacsonyabb végzettségűek csaknem 70%-ban mondták magukat dohányzóknak.
Nálunk – jelentős részben tudatlanság miatt – még mindig bagatellizáljuk a dohányzás káros hatásait. Gyakorlatilag nincs olyan betegség, melynek rizikfaktorai között ne az egyik első helyen szerepelne a dohányzás, a különböző rákos megbetegedések 80 %-ért a dohányzás tehető felelőssé. Az egészségügy iránt érdeklődők közül is mintegy 33% nem tudja, hogy a súlyos, olykor csupán a végtagamputálásával kezelhető érszűkületes megbetegedés egyik első számú oka a dohányzás.
Gyermekeink védelmében
A fiatalkorúaknál még életbevágóbb a toleráljuk vagy sem dilemmája, hiszen az őket nevelők fontos feladata volna, hogy megőrizzék a rájuk bízottak egészségét, a számukra is legkedvezőbb meggyőződés irányába tudják őket terelgetni.)
A füstmentes nap időzítése sem független a gyerekek és családok egészségének megóvására irányuló törekvésektől. Innen Európából nézve nem kézenfekvő ugyan, de az eredeti Smokeout Day azért esett mindig november harmadik csütörtökére, mert az utána következő hétvégére esik a Hálaadás napja, mely az amerikai családok életének bensőséges hangulatú, az együttlét örömét jelenőt eseménye. Ne homályosítsa hát el ezt a cigarettafüst! – gondolták a füstmentesség szorgalmazói. Valóban, a leghatásosabb nevelés a példaadás.
A nap kiváló alkalmat ad arra, hogy mindazon dohányzók, akik egész nap megállták cigaretta nélkül, másnapra is hosszabbítsák meg elhatározásukat, mondván; „Hiszen mindig csak egy napot kell kibírnom – a mait!
Biztatásul még annyit, hogy Magyarországon már egymillió embernek sikerült teljesen elhagyni a cigarettát, az elmúlt időszak szigorításai óta ez a szám még több száz ezerrel növekedett. Ráadásul, akinek sikerül, annak olyan, mintha havi több tízezer forint nyereségre tenne szert addigi életéhez képest. Lehet, hogy ennek segítségével, most végre olyanra is költhet, amire már régen nem tudott pénzt szánni.
Major Edit (forrásokból)
