November első napjaiban sok ezren járják a temetőket virágcsokorral, koszorúkkal a kezükben. Szinte mindenkinek van elsiratott hozzá tartózója, ezért már találkozott azzal kimondhatatlan érzéssel, amit szeretteink elvesztésekor érzünk. Nehezen legyűrhető érzés ez. A gyászt azonban fel kell dolgozni, hogy kiutat keresve tovább tudjunk lépni. Vannak szakemberek, akik ebben igyekeznek segítséget nyújtani.
Életünk egyik talán legfájdalmasabb része, amikor örökre el kell búcsúznunk szeretteinktől. Tulajdonképpen mindig búcsúzunk valamitől, vagy valakitől, de ahhoz fogható fájdalom, mint társunk, szüleink vagy gyermekünk halálának megélése nincs több az életünkben. Sokan keresik a megnyugvást és felejtést, amelynek elsajátítására gyászfeldolgozó csoportok jöttek létre, hogy a gyászfeldolgozásában segítséget nyújtsanak.
Budaörsön a Közösségi Házban még 2018-ban indult el először a gyászfeldolgozást segítő csoport foglalkozás, amely az idén 2019-ben is folytatódik,Nagy Szabó Edit védőnő gyászcsoport vezető, valamint Somodi Katalin életvezetési tanácsadó vezetésével. Már az első alkalommal szép számú érdeklődő érkezett. A résztvevők őszinte nyitottsággal meséltek magukról és fájdalmukról melyet az őket ért gyász okozott. Néhány kérdésemre az alábbi válaszokat kaptam a csoport vezetőjétől:
Mivel különbözőek vagyunk szerintem nincs két egyforma lélek és természet tehát a gyász feldolgozása sem lehet egyforma. Nincs két egyforma eset sem, hiszen szeretteinket más és másféleképpen veszítjük el. Hirtelen pl. egy baleset kapcsán, vagy hosszas betegség után, vagy öngyilkosság következtében, vagy egy gyermek elveszítésekor mit tanácsol a szakértő a gyász leküzdésére?
Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma gyász sem. Azt, hogy kinél, milyen a gyász lefolyása, intenzitása, hosszúsága rengeteg dolog határozza meg. A legfontosabbak, amiket megemlítenék: a gyászoló életkora, neme, személyisége, világlátása, eddig megélt veszteségeinek feldolgozási módja, aktuális lelki állapota, vallásossága. A másik meghatározó pillér az, hogy kit veszített el, kit gyászol? Szülőt, testvért, házastársat, gyermeket, barátot? A harmadik lényeges pont pedig az, hogy milyen módon veszítette el hozzátartozóját? Egy hosszantartó betegség után, vagy hirtelen, esetleg öngyilkosság, vagy gyilkosság áldozata lett stb… A környezetünk, a társadalom elvárásai is nagyban befolyásolnak minket. Láthatjuk, hogy rengeteg dolog adódik össze, ami végül meghatározza a gyász lefolyását. Tény, hogy nincs két egyforma eset, ám mégis rengeteg hasonlóság figyelhető meg a gyászfolyamatokban. A gyász egy természetes emberi reakció egy veszteségélményre. Egy folyamat (a folyamat különböző szakaszokra osztható), amely nem állandó, hanem hullámzó és változó.
Azok az emberek, akik kicsit nehezebben élik meg a gyászt, vagy elakadnak, a gyászfolyamatban bátran kérjenek segítséget. Az egyik lehetőség, ami ilyen esetekben nagyon sok erőt adhat, egy sorstárs segítő csoport. Az önsegítő csoportok nagyon hatékonyan működnek.
Miért hatékony módszer a csoportos gyászfeldolgozás?
Először is azért, mert hasonló problémával küzdő emberek találkoznak és ismerik meg egymás életét, történeteit. Rájönnek arra, hogy nincsenek egyedül a fájdalmukkal, nehézségeikkel. Ez megnyugtató és felszabadító érzés. Sokszor látom azt, hogy egy idő után a család, a közvetlen környezet elfárad, esetleg már terhesnek érzik a gyászoló támogatását. Ilyen esetekben is kiváló támasz lehet egy ilyen csoport. Tudni kell, hogy egy gyászfeldolgozó csoport mindig zárt formában működik (általában 10 alkalommal találkoznak a csoporttagok). Ez azért fontos, hogy ki tudjon alakulni egy szoros, bizalomra épülő kapcsolat a csoporttagok között, ahol bártan megnyílhatnak, vállalhatják egymás előtt érzelmeiket, történetüket. Sokan félnek attól, hogy egy ilyen közösségben biztos csak felerősödnek a fájdalmak, csak sírás és szomorúság van, de ez nem igaz. Ép ellenkezőleg! A könnyek mellett rengeteg a mosoly is! A csoportnak hatalmas gyógyító ereje van, mintákat ad a továbblépés lehetőségeire, az érzelmek rendezésére. Én mindenkinek szívből ajánlom a csoporthoz való kapcsolódást, aki nehéz gyásszal küzd, aki elakadt és úgy érzi, jól esne neki a külső támogatás. Biztos vagyok benne, hogy megerősödött lélekkel búcsúzik majd a tízedik alkalom végén.
Igaz hogy van gyászidő, amit végig kell szenvednie az itt maradottnak ahhoz, hogy valamelyest fel tudja dolgozni a szeretett lény elvesztését?
Nagyon fontos kérdés. Igen van. Sajnos a mai társadalom sok esetben azt várja el, hogy minél gyorsabban térjünk vissza az életbe, folytassuk mindent úgy, mintha mi sem történt volna. Ez nem megy és nem is elvárható. Mindenki hallotta már a gyászév fogalmát. Nem véletlen, hogy egy egész évről beszélünk. Egy év alatt eljön az összes évforduló, születésnap, ünnepek, karácsony, amit a szeretett személy nélkül kell megélnünk. Ennek nagyon nagy jelentősége van. A gyászt nem lehet „letudni” egy-két hónap alatt. A gyászmunka egy komoly belső munka, amihez időt kell adnunk magunknak. Ha valaki azt várja, hogy majd az idő segít, az nagyon téved. Az idő múlása önmagában nem gyógyít, nekünk is tennünk kell azért, hogy a szeretett személy elvesztését fel tudjuk dolgozni és ki tudjunk alakítani egy új egyensúlyt az életünkben. Ám ehhez mindenképp az kell, hogy megéljük a gyászt! Ne fojtsuk el az érzéseinket! Ha hárítunk, nem nézünk szembe az érzéseinkkel, fájdalmunkkal, akkor lehet, hogy csak később, akár évek múlva jön ki, lelki, vagy akár testi tünetek formájában a fel nem dolgozott gyász.
A Közösségi Házban ezen a héten szerdán indul újból a gyászfeldolgozó foglalkozás és utána kéthetente minden szerdán 17.30-tól.
Major Edit
