Negyven évvel ezelőtt, 1981. december 13-án Wojciech Jaruzelski miniszterelnök döntése alapján bevezették Lengyelországban a hadiállapotot. A fokozatosan romló élelmiszerellátással együtt egyre nőtt az elégedetlenség a politikai rendszerrel szemben.
A mintegy tízmilliós tagot számláló Szolidaritás szakszervezet sztrájkokkal igyekezett tárgyalásokra kényszeríteni a kormányt, amely leginkább a belbiztonságra és a hadseregre támaszkodhatott. Végül a tábornokból és nemzetvédelmi miniszterből lett államfő 1981. december 13-án, egy vasárnapi napon vezette be a mindenkit sokként érő hadiállapotot (stan wojenny).
Tankok és katonai őrjáratok lepték el az utcákat. Katonai vezetés alá vonták többek között az államigazgatást, a közlekedést, a távközlést, az energiaipart, a bányászatot, a kikötőket. A határokat lezárták, a sajtó tevékenységét felfüggesztették. A telefonokat kikapcsolták, éjszakára kijárási tilalmat rendeltek el. Több tízezer embert internáltak, elsősorban a Szolidaritás vezető egyéniségeit. A hadiállapotot 1983 júliusában szüntették meg! Az akciókban 70 ezer katona és 30 000 belügyis vett részt. A kommunista terrorapparátus brutális intézkedései több száz halálos áldozatot követeltek. Becslések szerint kb. egymillió lengyel emigrációba szorult.
1989 után egy mítoszépítés vette kezdetét, miszerint a hadiállapot bevezetése a fenyegető szovjet katonai beavatkozás miatt vált elkerülhetetlenné. Általánossá vált többek között az a nézet is, miszerint Wojciech Jaruzelski államfő a kisebbik rosszat választotta egy nehéz helyzetben. A tábornok elvtárs így akadályozta meg a szovjet hadsereg intervencióját. A hozzáférhető dokumentumokból azonban idővel kiderült, hogy a Szovjetunió nem tervezett Lengyelország területén katonai akciót végrehajtani. Hogy mikor kezdődtek meg a hadiállapot bevezetését megelőző előkészületek? A válasz sokkoló: az 1980-as nyári sztrájkhullám után…
Tegyünk ma este egy gyertyát ablakunkba!
(instytutpolski.pl)
SzK