A méhek léte és munkájuk eredménye, a méz egyik fontos része az emberi életnek.Nagy szavak ezek de mégis így van.
Nemrégiben látogatást tettünk Petneházy Antal albertirsai méhésznél,aki összesen 150 méhcsaláddal foglalkozik. Néhány hasznos tudnivalóval lettem gazdagabb miközben beszélgettünk a méhek életéről és azok fontosságáról.
Sajnos idén az áprilisi fagyok az akácosban óriási kárt okoztak. Ez az egész országra kedvezőtlenül hatott . Most azonban már reményt keltő a lassú hőmérséklet emelkedés, így hamarosan a méhek elvégezhetik a fák beporzását. Amíg ez nem történik meg a méhek bent vannak a kaptárban és etetésük a méhész feladata, hogy a fejlődési ütem ne törjön meg. De a természetes nektárhordást hosszú távon mesterségesen nem lehet pótolni ezért fontos a méhek mielőbbi kirajzása. Olyan nagyarányú a pusztulásuk, hogy addig, míg 10 évvel ezelőtt a 400 hektáros területre 8-10 méhész hozta ki a méhcsaládjait, addig most két méhcsaládot tudnak biztosítani. Ez viszont azt jelenti, hogy a gyümölcsösök terméshozama is jelentősen gyengülni fog. A méhészeti ágazatban most egy mélyrepülés folyamata zajlik, mert sokan nem tudják bevállalni a plusz költségeket.
Mint azt tudjuk, a méhekre az emberiségnek nagy szüksége van. Úgy a szántóföldi növények – így a napraforgó vagy a repce esetében is – nagyon fontos a rovarbeporzás, ugyan úgy, mint a gyümölcsök beporzásánál is jelentős szerepük van. Ha a méh állományban nagyarányú pusztulás következne be ez drámaian hatnak magára az emberiségre is. Az elmúlt 10-15 évben a méhek immunitása rendkívül sérülékennyé vált, sok esetben a méhcsaládok tönkre mennek és elnéptelenednek.
A vadon beporzó méhek 60-70 %-a már el is tűnt, és különböző fajok tűnnek el évről évre. Ez oda vezet, hogy a beporzók eltűnnek és ez bizony ki fog hatni az emberiség élelmiszer ellátásának gyengüléséhez. Mint tudjuk a tápláléklánc egyik nagyon fontos láncszeme a méh és ezek eltűnése előrevetíti az emberiségre váró nem túlzottan kedvező jövőt.
Azt mindenki tudja, hogy a méhek készítik a mézet, de, hogy pontosan, hogyan, azt kevesen ismerjük. A házi méhek az elő gyomrukba gyűjtik a virágok nektárjából a mézharmatot, a méz alapanyagát, ami ezután a garatmirigy váladékával különböző enzimekkel keveredve átalakul. Kialakul a híg, magas víztartalmú méz, amit a kaptár hatszögletű viasz lépsejtjeiben táplálékként helyeznek el, egyfajta raktárként kezelve azt.
A kaptárban dolgozó méhek a szárnyukkal csapdosva párologtatják el a felesleges vizet, így lesz sűrűbb. Itt érlelik, besűrítik, végül lefedik, lepecsételik.
A tömény mézben nem képesek az élesztők és a mikroorganizmusok elszaporodni, így ez a cukros oldat nem romlik meg. Most arra gondolunk, hogy mi emberek a táplálékukat „lopjuk el” a méheknek, de nem véletlenül mondjuk, hogy szorgos mint a méh, ugyanis egy év alatt ők a szükséges táplálékuk sokszorosát gyűjtik be, raktározzák el, így ebből nekünk embereknek is jut.
A méz olyannyira régi élelmiszer és gyógyszer, hogy egy 16 ezer éves kősziklán találták meg a rajzolt nyomait annak, hogy mézet vadászott, lépes mézet gyűjtött az ember. A méhészkedés első nyomai Anatóliából valók, a kr. e. 7. évezredből. A kr. e. 3000-es évektől kezdve a méz sírmelléklet volt. Az istenek eledelének, valamint az örök ifjúság forrásának tartották. Egy vödör méznek ugyanakkora volt az értéke, mint egy szamárnak. Az ókori egyiptomiak voltak az első nagy méztermelők. Amellett, hogy mézzel ízesítették édességeiket és süteményeiket, a mumifikálás során is alkalmazták jó konzerváló képessége miatt.
A méz a halottkultuszban más szerepet is kapott: több ezer éves sírokból a halott számára kitett mézes edények is előkerültek, és az edények tartalma a jó lezárásnak köszönhetően még fogyasztásra alkalmas állapotban volt. Emellett az egyiptomiak fejlett orvostudományukban is alkalmaztak mézet: nemcsak sebfertőtlenítésre, fájdalomcsillapításra és gyulladáscsökkentésre használták az ilyen kenőcsöket, hanem hatékony fogamzásgátlókat is készítettek belőle. Az egyiptomi orvostudományt összefoglaló görög tudós, Hippokratész mézkenőcsöt ajánlott lázcsillapításra és mézes vizet az atléták teljesítőképességének növelésére.
Az állítás már rég nem csak legenda. Olyannyira, hogy gyerekkorunkban néha mérsékelték is a szüleink a méz fogyasztását, nehogy ’túladagoljuk magunkat’. Egyfajta gyulladáscsökkentő hatása van, mind belsőleg a torokra, mandulára, mind külsőleg a sebekre, heges bőrre. Található benne kalcium, réz, vas, magnézium, mangán, foszfor, kálium, nátrium, cink és kisebb mennyiségben B-vitamin is. A sötétebb mézek (pl. fenyő, pitypang) gazdagabbak ásványi elemekben, vasban, rézben és mangánban.
Az utóbbi években sajnos hatalmas a méh családok pusztulása, amelyhez hozzájárul a klímaváltozás is.
E hónap közepén a méheket ünnepeljük. Örüljünk a virágba borult gyümölcsösöknek, a repceföldek aranyló tengerének és mindazon növényeknek amelyek nektárjai táplálékot nyújtanak e hasznos kis rovaroknak a méheknek.
Major Edit
