A húsvétvasárnapi miserend szerint reggel 7 órakor kezdődött az első, amelyikre főként az asszonyok siettek, hiszen előttük állt a főzés nagyszámú családjuk számára – így emlékezett Ganter Istvánné Anna néni. A 8 órai harangszóra az apácák és a gyerekek mentek tanítóikkal, ezután következett a magyar mise. A fél 11-es misére olyan sokan érkeztek, hogy néhányan nem is jutottak be a templomba. A legtöbben már elvégezték a húsvéti szentgyónást, de aki még nem, annak lehetősége volt azt megtenni a misék előtt. Ezen a vasárnapon mindenki szentáldozáshoz járult, aki már elsőáldozásban részesült. Ilyenkor a templom zsúfolásig megtelt. Mindenki a legszebb, ünnepi ruháját öltötte fel.
A nagymise alatt a lövészek a templom előtt álltak őrséget. Mise végén a sekrestyéhez vonultak és sorfalat álltak míg a plébános a paplakba távozott.
A szokásosnál bőségesebb ebéd után nem hiányozhatott a diós és mákos bejgli.
Régen is igyekeztek meglepni a gyerekeket a szülők. Gyakran a szalmakazalba rejtette az ajándékot a „nyuszi”. A kicsik izgatottan keresték a színes tojásokat, csoki nyuszikat.
Vasárnap délután a keresztmama – a Godl – felkereste keresztgyerekeit, kosarában narancs, füge, piros tojás rejtőzött.
Húsvét hétfő reggelén egymás kezébe adták a locsolkodásra érkező rokongyerekek, ifjú emberek a kilincset. Általában párosával vagy csoportba verődve járták a portákat. A kisebbek locsoló versikét skandáltak. Leggyakrabban a „Frisch und gsund” mondókát mondták. Azaz: Frissek és egészségesek (legyetek) Majd kölnivízzel megöntözték a ház asszonyait, lányait. A szegényebbek szappanoldatos vizet töltöttek üvegcséjükbe. A háziaktól aprópénzt, piros tojást kaptak, a legényeket itallal-borral, likőrrel, pálinkával és süteménnyel kínálták.
A felnőttek a határba mentek, „Emmauszra”. Ez a szokás a bibliai történetre utalt, amikor is két tanítvány Jeruzsálemből Emmaus nevű faluba ment és útközben találkoztak Jézussal.
Pontban három órakor a Pojzl Wirt előtt a rezesbanda három marsot (indulót) játszott, majd bevonultak a táncterembe. Ezt követően vidám polkázásba, cepedlizésbe, keringőzésbe kezdtek a párok. (Ezt a vendéglőt már ne keressük, mert lebontották.)
A háziasszonyok ilyenkor sem ejthették az ölükbe a kezüket, mert várt rájuk a sok mosogatnivaló és az ünneplő ruhák szekrénybe, sublótba helyezése.
Aztán gazdag lelki élettel, a gyerekek számára sok örömmel, családi-baráti találkozókkal,és nem utolsó sorban finom ételekkel elmúltak az ünnepek és megkezdődtek a dolgos hétköznapok.
Forrás:Ein Jahr in Budaörs (Michael Ritter)
s.k.
