Jézus letartóztatásának estéjén az élesztő nélküli kenyérből és borból álló vacsorát ülte meg tanítványai körében, amelyet az „Utolsó Vacsora” néven ismerünk. Ezen az estén adta őt át Júdás a katonáknak. Jézus tanításai egyre nagyobb rétegekhez jutottak el, csodatevései pedig bebizonyították hogy emberként de Isten fiaként élt és tanított az emberek között. Tanításai egyre kellemetlenebbek lettek a vezetőknek, akik fenyegettetve érezték ez által, meg gyanúsítva Jézust hogy ellenükre tör. Tanítványai közül Júdás volt az, aki csókjával elárulta őt és így elfogták és bíróság elé citálták. Bírája ártatlannak ítélte őt aki „én mosom kezeimet” elhíresült mondása után mégis csak átadta a katonáknak akik Jézust korbácsütésekkel, ütlegelésekkel terelték végig a Golgotán, A néptömeg végig kísérte a vállán súlyos keresztet cipelő Jézust a Golgota hegyéig, miközben csúfságból tövis koronát tettek a fejére, keresztjére pedig rászögezték a feliratot I.N.R.I Jézus Júdea királya. Mindez a zsidó húsvét pénteki napján történt.
Mikor végre megérkeztek a helyszínre felállították a keresztet, Jézus kezét, lábát odaszegezték Néhány óra múlva meg is halt a kereszten, családja pedig zsidó szokás szerint egy hegyoldalba vájt barlangban az Olajfák Hegyén temette el. Másnap szombat, azaz sabbath volt, ilyenkor a Tízparancsolat törvényei szerint pihenőnapot kell tartani minden hívőnek. A komoly előírások miatt családja és tanítványai csak vasárnap mehettek el megint nyugvóhelyéhez. Csakhogy a sírt lezáró követ elmozdították és a barlangban nem volt ott a test, csak a leplek, amelyekkel beborították. Jézus feltámadt. Két angyal ült a barlangban, majd Máriának megjelent a feltámadt Jézus is.
Húsvét időpontjának ideje évről évre változik. A Húsvét megünneplésének napja sokáig vita tárgya volt, amit végül is a niceai zsinaton 325-ben zártak le, amely előírta, hogy a húsvétot egyöntetűen vasárnap kell ünnepelni, ez a vasárnap pedig a tavaszi napéj egyenlőséget – vagyis március 21-ét – követő holdtölte utáni első vasárnap. Ha a holdtölte vasárnapra esik, akkor a húsvétot a következő vasárnap kell megtartani.
Mire utal a Húsvét elnevezés?
Régen, a Húsvétot megelőzően 40 napon át – Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emlékére – böjtöltek az emberek. A böjt nagyszombaton ért véget, ezen a napon vesznek először magukhoz húst. A Húsvéti ünnephez a zsidó szertartás szerint bárányt kellett levágni, majd azt elfogyasztották és így lett a Húsvéti Bárány jelképe az ünnepnek, mely az élet jelképe is egyben. A IV. században már találkozhatunk olyan illusztrációval, melyben a feltámadt Krisztust Bárányként jelenítik meg, aki vigyáz az Ő hű nyájára. Ez a jelkép visszavezethető a Bibliában található Korinthoszi levélre, melyben ez áll: „Áldozati Bárányunkat feláldozták“, ez pedig Krisztus. És Jézus Tanítványaival közösen az Utolsó Vacsoránál elfogyasztotta a bárányt. A fehér, tiszta, jóságos bárány egyben a tisztaság és béke jelképe.
A húsvéti tojás
A tojást, mint a termékenység, az élet és az újjászületés szimbólumát, minden vallásban megtaláljuk. A Nap tiszteleteként a kínaiak már 5000 évvel ezelőtt a tojást pirosra festették. Az egyiptomiaknál volt egy Istennő, akinek a neve lefordítva Ős – tojást jelent. Akkoriban neki köszönték meg az emberek az életerőt. Valamikor a tojásfestés pogány szokás volt és ebből Kr. u. 200 körül a rómaiak keresztény hagyományt teremtettek. A tojás nem más, mint Jézus feltámadása által hirdetett élet szimbóluma. A piros pedig a mártírok vérét, a Napot valamint a szerelmet jelképezi.
Az egyik verzió szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap a pogány hagyomány szerint Ostra istennő napja volt, a tavasz ünnepe. A húsvét angol Easter, vagy német Oster elnevezése a germán tavaszistennő Ostra nevéből ered. Ostrának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat.
A húsvéti tojás karrierje valószínűleg a középkorban kezdődött. Akkoriban volt szokás a bérleti díjat és az adót tojás, tyúk és nyúl formájában megfizetni, méghozzá Húsvét idején. Ebből az „adótojásból“ vált később a húsvéti tojás, amit csak a reformáció után dugtak el a gyerekeknek megkeresés céljából. Ez a hagyomány a mai napig él Németország területein. A 17. században vált divattá a húsvéti tojás díszítése különböző motívumokkal, írással, képekkel. Szükség volt a felnőtteknek valamiféle magyarázatra a gyerekekkel ellentétben, mert ugyanis az valahogy világos volt, hogy a tyúk ilyen kincset nem tud tojni, így került a képbe a húsvéti nyúl. A nyulak ugyanis megszenvedtek az életükért, tavasszal gyakorta keresték fel azért a falvakat, hogy a répa és a káposzta maradékait megtalálják és jól lakhassanak velük. Éppen ezért némely falvak környékén még gólyával , rókával vagy kakukk – kal osztozkodtak e finom falatokon.
Húsvéti Gyertya
A húsvéti gyertya az élet győzelmének a szimbóluma a halál felett. A fénye az élet jelének számít. A húsvéti gyertyát a megszentelt húsvéti tűzből gyújtják meg és viszik be a sötét templomba. Azután egymásután gyújtja meg a közösség gyertyáikat a lángból. A halál sötétsége a feltámadás által az élet fényére változik. Ezt a szokást már az Ó – Jeruzsálemben is celebrálták. A gyertya az 50 napos húsvéti időben egészen Pünkösdig, sírba tételnél és a feltámadásnál ég, világít. Az Alfa és az Omega betűk, a Kezdet és a Vég jelképe, a fehér viasz pedig a reményé.
Források felhasználásával Major Edit
