Húsvéti szokások

2023-04-04 | Budaörs
Hamarosan beköszönt Húsvét. mely a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe.  Cikkünkben a Húsvét történetével foglalkozunk, amikor is Jézus feltámadását ünnepeljük

A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának és vele az emberiség megváltásának ünnepe. Időpontja a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéj egyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap (március 22. és április 25. között), ehhez igazodik az egyházi év valamennyi változó idejű, úgynevezett mozgó ünnepe. A keresztény ünnep az ószövetségi pászka ünnepéből nőtt ki, ennek az előképnek a keresztény tanítás szerinti beteljesedése Jézus Krisztus átmenetele a halálból a feltámadott életre. Jézust a zsidó húsvét előtt ítélte halálra Poncius Pilátus, nagypénteken keresztre feszítették, és vasárnap hajnalban, föltámadván a halálból, megmutatkozott tanítványainak.

A ünnepet negyvennapos, a hamvazószerdától nagyszombatig tartó böjti időszak készíti elő, központi liturgiája a nagyszombat esti-éjszakai húsvét vigíliája (vigilia paschalis). Ekkor ünneplik a világosság győzelmét a sötétség felett, az élet győzelmét a bűn és halál fölött, amiben egybefonódik a kereszthalál és a feltámadás. A nagyszombat napján szentelt húsvéti gyertya a feltámadott Üdvözítőt a világ világosságaként jelképezi. Húsvétvasárnap ünnepélyes szentmisét tartanak. A feltámadás napján a pápa a Szent Péter téri ünnepi misén mondja el hagyományos húsvéti üzenetét és Urbi et orbi (a városhoz, vagyis Rómához és a világhoz intézett) apostoli áldását.

Húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás és ennek jutalmául a festett tojás ajándékozása. A locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi. A locsolkodó vers és a kölnivel való locsolkodás később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is. A nyúl szintén a termékenység és az élet ciklikus megújulásának jelképe, de a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje csak a 16. századtól adatolható. A húsvéthétfőt régebben – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. A nap a fiatal lányok és legények mulatságainak egyik legfontosabb alkalma, igazi tavaszünnep volt szabadban töltött szórakozással, az ünnepen országszerte húsvéti bálokat rendeztek.

Mire utal a Húsvét elnevezés?

Régen, a Húsvétot megelőzően 40 napon át – Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emlékére – böjtöltek az emberek. A böjt nagyszombaton ért véget, ezen a napon kezdik meg a hagyományos sonkát, vagyis ekkor vesznek először magukhoz húst.

A Húsvéti ünnephez  a  zsidó szertartás szerint bárányt kellett levágni, majd azt elfogyasztották és így lett  a Húsvéti Bárány jelképe az ünnepnek, mely az élet jelképe is egyben. A IV. században már találkozhatunk olyan illusztrációval, melyben a feltámadt Krisztust Bárányként jelenítik meg, aki vigyáz az Ő hű nyájára. Ez a jelkép visszavezethető a Bibliában található Korinthoszi levélre, melyben ez áll: „Áldozati Bárányunkat feláldozták“, ez pedig Krisztus. És Jézus Tanítványaival közösen az Utolsó Vacsoránál elfogyasztotta a bárányt. A fehér, tiszta, jóságos bárány egyben a tisztaság és béke jelképe.

A húsvéti tojás

A tojást, mint a termékenység, az élet és az újjászületés szimbólumát, minden vallásban megtaláljuk. A Nap tiszteleteként a kínaiak már 5000 évvel ezelőtt a tojást pirosra festették.

Az egyiptomiaknál volt egy Istennő, akinek a neve lefordítva Ős – tojást jelent. Akkoriban neki köszönték meg az emberek az életerőt. Valamikor a tojásfestés pogány szokás volt és ebből Kr. u. 200 körül a rómaiak keresztény hagyományt teremtettek. A tojás nem más, mint Jézus feltámadása által hirdetett élet szimbóluma. A piros pedig a mártírok vérét, a Napot valamint a szerelmet jelképezi.

Az egyik verzió szerint a tavaszi napéj egyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap a pogány hagyomány szerint Ostra istennő napja volt, a tavasz ünnepe. A húsvét angol Easter, vagy német Oster elnevezése a germán tavaszistennő Ostra nevéből ered. Ostrának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat.

A húsvéti tojás karrierje valószínűleg a középkorban kezdődött. Akkoriban volt szokás a bérleti díjat  és az adót tojás, tyúk és nyúl formájában megfizetni, méghozzá Húsvét idején. Ebből az „adótojásból“ vált később a húsvéti tojás, amit csak a reformáció után dugtak el a gyerekeknek megkeresés céljából. Ez a hagyomány a mai napig él Németország területein. A 17. században vált divattá a húsvéti tojás díszítése különböző motívumokkal, írással, képekkel. Szükség volt a felnőtteknek valamiféle magyarázatra a gyerekekkel ellentétben, mert ugyanis az valahogy világos volt, hogy a tyúk ilyen kincset nem tud tojni, így került a képbe a húsvéti nyúl. A nyulak ugyanis megszenvedtek az életükért, tavasszal gyakorta keresték fel azért a falvakat, hogy a répa és a káposzta maradékait megtalálják és jól lakhassanak velük. Éppen ezért némely falvak környékén még gólyával , rókával vagy kakukk – kal osztozkodtak e finom falatokon.

A húsvéti nyúl

A húsvéti nyuszi is nagyon sok természeti népnél a termékenység szimbólumának számított, mely kicsit csodálnivaló. Hiszen évente akár 20 nyuszi gyermek is megszületik.

Éppen ezért a nyúlhús fogyasztása a VIII. században pápai rendelkezésre tiltva volt. A féktelen húsfogyasztás megtestesült szimbóluma bűnnek számított a tiszta, szemérmes keresztényeknek.

Húsvéti Gyertya

A húsvéti gyertya az élet győzelmének a szimbóluma a halál felett. A fénye az élet jelének számít. A húsvéti gyertyát a megszentelt húsvéti tűzből gyújtják meg és viszik be a sötét templomba. Azután egymásután gyújtja meg a közösség gyertyáikat a lángból. A halál sötétsége a feltámadás által az  élet fényére változik.

Ezt a szokást már az Ó – Jeruzsálemben is celebrálták. A gyertya az 50 napos húsvéti időben egészen Pünkösdig, sírba tételnél és a feltámadásnál ég, világít. Az Alfa és az Omega betűk, a Kezdet és a Vég jelképe, a fehér viasz pedig a reményé.

A húsvéti Tűz

Kezdetektől fogva a tűz valami isteni dolognak számított, éppúgy, mint az Ó – és Újszövetségben valamint a germán mitológiában. A húsvéti tűz gyökere a germánoktól ered, akik, Tavasztűznek nevezték. Így üdvözölték a Napot, a tél feletti győzelmeként, illetve a természet felébredéseként. Krisztus feltámadása általi fényességet szimbolizálja a keresztényeknek. Már a XV. századtól ünnepeljük ezt a hagyományt.

Források nyomán Major Edit

 

Megosztás