Időjárás régen

2024-07-15 | Budaörs
„Ilyenre még öregapám sem emlékezett”- szokták mondogatni a rendkívüli időjárási viszonyokra a régiek. Mire emlékeztek, emlékeznek a hajdani budaörsiek? Néhány különleges esetet megtudhatunk Riedl Ferenc könyvéből.
„1794. Nagyon meleg volt a tél, és igazán forró a nyár. Már szeptember 5-én elkezdődött a szüret. Ugyanebben az évben nagy áradások voltak Pesten és Budán.

1814. Május 11-én esett a hó.

1863. Nagyon forró év volt, amihez nagymértékű szárazság párosult. Némelyik megyében nem termett egyáltalán semmi. A parasztok úgy elgyengültek, hogy csak éjszakánként tudták begyűjteni a gabonát. Július 4-e éjszakáján pedig fagyott, így a szőlőskertek is tönkrementek. Ahol 100 akó számítottak, ott csak 4-5 akóval tudtak szüretelni. A kukorica és a krumpli is elfagyott a földeken, és mindez Úrnapján volt. A fagy miatt a rákövetkező években is rossz volt a szüret. Wendler András szőlőskertjében akkor 5 akó, más években 120 akó volt a termés. A szárazság, a fagy és az esőzések (jégeső) 1864-ben is tönkretették a termés 60-70 százalékát.

1864. Albecker János házába belecsapott a villám, a ház leégett.”

1924. június 13-án volt az emlékezetes „ krouzi sturm” ( nagy vihar.) Magyarországon addig ismeretlen időjárási jelenség, tölcsér alakú tornádó söpört végig a térségben. A korabeli napilapok Bia és Páty pusztulásáról szóltak. „Teljesen elpusztította a két községet a vihar, Alig maradt ép ház Bián és Torbágyon, Embereket röpített a levegőbe a forgószél. Budaörsöt is elérte a „széle”. Egy embert elsodort és a vízmosásban az ár lehozta, ott találták meg élettelenül. Jelentős anyagi kár is keletkezett, főleg a nádtetős házakban.

 

A vihar pusztítása Bián

A budaörsi Daxhammer János,túl a 80.életévén, szintén emlékszik forró nyarakra, zimankós telekre.

-Amelyik évben sokat esett, akkor jó kukoricatermésre lehetett számítani. A meleg nyarak a szőlőnek kedveztek. Volt azonban egy olyan év, talán 38-39-ben, hogy nagy hőség volt, de nem esett hónapokig az eső. A Kálvária dűlőben a szőlőtőkékről összetöpörödött szemeket szüreteltünk.

Bármekkora is volt a forróság, akkor is kellett menni kukoricát kapálni, vagy aratni. Védőital? „Azt ittuk, amit vittünk”. Aratás idején vízhordó gyerekek hordták kannával, vagy néha lajtos kocsival is vittek a földekre az aratóknak.

A háború előtt a szüretet a hatóság által meghatározott időben lehetett csak elkezdeni. Megadták az engedélyt…majd hajnalban hatalmas jégeső zúdult a községre. -A vízmosásokban folyt a must. Odalett a termés – sokáig emlegették szomorúan ezt  nagyapáink.

Az eddigi legnagyobb hazai aszály 1863-ban volt, amikor az Alföld jelentős része terméketlenné vált, és nemcsak a haszonállatok pusztultak el, de éhínség tört ki.

Így írt erről a korabeli  helyi sajtó:

„A Nagy-Kúnság, e szép haza egyik dús magtára siralmas helyzetbe jutott. Hogy állanak vetéseink? azon helyzetben, hogy a magot, melyet elvetettünk, alig adják meg ott, hol az illető földbirtokos a szükségtől kényszerítve marhájával le nem etette. Nyomasztó állapot! Százankint hagyták már el házaikat, bezárva azoknak ajtait, betapasztva ablakait, elmenének azokhoz, kikkel egykor, mint olyanokkal, kik karavánkint által vonulva helységeinken, megosztották falatjokat – munkát, vagy az irgalom száraz kenyerét keresendők. Százankint jövének ismét vissza, mert reményeik meghiúsultak. Ki hinné, hogy az, ki búzakenyeret ehetett, most két font kukorica-lisztből készítve magának eledelt, négy-öt gyermekével tengeti naponta életét. „

Az 1863. évi aszályos esztendőben akkora volt az éhínség, és az élelmiszerhiány, hogy ínségeledeleket kellett az embereknek fogyasztaniuk. A Nagykunságban például megőrölték a búza és a rozs konkolyos ocsúját, majd darált fakéreggel és kukoricacsutkával keverve sütötték meg. Minden zöldet, ami ehető volt összegyűjtöttek és megfőztek.

Göcsejben a kenyérlisztbe összeőrölt bükkönyt, lenbugát, hajdinapolyvát, galagonyabogyót, szőlőtörkölyt is kevertek. Az Alföldön a kenyér helyett gyakran fogyasztottak sütőtököt.

Valóban, régen is előfordultak extrém időjárási viszonyok, de most már tagadhatatlan: a globális felmelegedés hatására egyre szélsőségesebbre kell számítanunk.

s.k.

Megosztás