Eszembe jut – látszólag távoli a téma – egy régi televíziós játék: egy házaspár bennreked a liftben hosszú órákra. Kénytelenek egymással foglalkozni, egymásra figyelni, átgondolni a mindennapokban sablonossá vált életüket, amit csak a megszokott sémák mozgatnak. Az igazi lelki kapcsolat, az érzelmi szál már sehol sincs, eltűnt…
Most, március 15. közeledtével, nem tartják meg hazánkban a „hivatalos”, megszokott ünnepségeket, ahol már nehéz valami újat mondani. Végre nem az aktuálpolitikával foglalkozó beszédek lesznek a fő helyen, végre csak az ünnepel – külső kényszerek nélkül -, aki akar, aki szívből-lélekből úgy érzi, ezt magyarként meg kell tennie. Aki egyedül is elsétál a Kossuth-szoborhoz, talán egy szál virágot is letesz …
SZÉP, IGAZI ÜNNEPET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
SzK
