A keresztény csapatokat Lotaringiai Károly,Savoyai Jenő és Bádeni Lajos hercegek vezették. A mai Pest megye 163 településéből 43 vált a földdel egyenlővé. A Budai-hegyvidék falvai zömében megsemmisültek Lakosai – ha tudtak – még időben elmenekültek, vagy a harcok során veszítették életüket. Sokukat rabláncra fűzve vitték a török birodalom rabszolgapiacaira. Dunántúl lakossága a török idők alatt 900 000-ről 360 000-re csökkent. A Buda környéki települések közül ötben maradt kisszámú lakosság (Zsámbék, Tök, Bia, Páty, Tárnok)
Településünk az 1698-as megyei összeírás szerint: Ganz oedt, azaz teljesen puszta.
Az európai seregek összefogásával 1686-ban felszabadult Buda. Majd fokozatosan szorították a déli határrészek fele a meggyengült oszmán hadat.
Benczur Gyula:Buda visszafoglalása
Hogy milyen állapotok maradtak utánuk?
Egy angol utazó ezt írta: Budától Eszékig nincs egy ép ház sem. Nádasdy Ferenc császári tábornok szerint: „Itten a nagy pusztaság miatt absolute még pénzért sem kaphatni semmit.”
Az ország urai belátták, hogy országrésznyi területeken munkáskézre van szükség. Ha nincsenek földművesek, nincs termelés, nincs jövedelem. „Ubi populus, ibi obulus” azaz : ahol a népesség, ott a pénz – járta a mondás. A bécsi udvari kamara gróf Kollonich Lipót kalocsai –esztergomi érseket bízta meg egy betelepítési terv kidolgozására. 15 hónapi munka után, 1689-ben nyújtotta be I. Lipót császárnak „Einrichtungswerk des Königreichs Ungarn” című művét, amely magában foglalta a magyar területek átfogó közigazgatási átszervezését. Az érsek úgy vélte, az egész birodalom érdeke, hogy minden tartománya önmagát tartsa el, ezért kell Magyarországot is „benépesíteni és gazdaggá tenni, katonasággal, várakkal, jövedelmekkel ellátni„. A németek Magyarországra történő telepítését illetően az ő elképzelései valósultak meg.
Hogyan?
A magyar földesurak toborzó ügynököket (ágenseket) küldtek német földre. Ezt tették a Zichyek is, Buda-Eörs hajdani urai. A lelkes ügynökök tejjel-mézzel folyó Kánaánnak festették le a török dúlta vidéket. Regensburgban kivándorlási iroda nyílt. Rövid idő alatt üzletággá vált a Magyarországra telepítés. Az ágensek toborzó cédulákat osztogattak vásártereken, vendégfogadókban. „Varázsdalokat fuvoláztak” arról, hogy kitűnő lehetőségek várják őket Magyarországon. A német fejedelemségek jóváhagyásával megindult az elkeseredett emberek kivándorlása
Korhű feljegyzés maradt fent egy toborzó naplójából. Eszerint április 15-én indult lóháton Pozsonyból. 18-án Bécsbe ért. Ott 3 napot várt az útlevélre. 30-án Ulmba ért. Ott bejárta a környéket, toborzóleveleket osztogatott. Amikor összejött a kellő számú kivándorló, akkor Ulmban hajóra szálltak. Ez június 15-én történt. 28-án már Pest-Budára érkeztek. Abban az évben még egyszer megtehette az utat. Ügynökünk napi ellátása lóval együtt 1 rajnai forint volt. Bécsben vásárolt egy dolmányt, egy nadrágot, egy pár csizmát. Összesen 13 rajnai forintért. 3 r.ft-ot fizetett az útlevélért, egy nyomdásznak 5 r.ft. A toborzó cédulákért. Egy apácakolostorban kapott szállást, ahol borravalót adott és a koldusok között 4 r.forintot osztott ki alamizsnának.
Egy másik ügynök viszont keveselli a díjazást, miközben hosszú időre magára kell hagyni a feleségét és gyermekeit.
Ulmi bárka a Gellérthegynél.
Ügynökünknek résen kellett lennie, amikor a dereglye megérkezett Pest-Budára, az elcsigázott betelepülőkkel, nehogy egy másik ügynök elcsábítsa az utasait a saját megbízottjához. Ugyanis, akkor elesett volna a nehéz munkával megszerzett „fejpénztől”.
s.k.
