A karácsonyt megelőző héten betlehemes gyerekek rótták az utcákat. Bekopogtak a házakba, ahol szívesen fogadták a jelmezes csoportot, mert karácsonyi hangulatot hoztak. A családokban a gyerekek meg már napok óta várták őket. A Máriát alakító lány ölében kis bölcsőt tartott, babával, József kezében botot vitt. A pásztorok kucsmával, kalappal, a Háromkirályok díszes süveggel, koronával, az angyalok fényes csillaggal a fejükön, csengettyűt rázva érkeztek. Elmondták mondókájukat és a házbéli gyerekeket imádságra buzdították. Ilyenkor dióval, apró cukorkával ajándékozták meg a bátrabb kicsiket. Kifele menet a háziak titkon aprópénzzel jutalmazták őket.
A szentestét megelőző kilencedik napon asszonyok jártak a családokhoz imádkozni. Ők voltak a szálláskeresők, a „Herbergsucherinnen”. Ez a szokás a 19. század végéig vezethető vissza és a szállást kereső Szent Család emlékét idézi. Egy-egy csoport kilenc személyből állt. Számhúzással megállapított sorrend szerint minden este másik családhoz mentek, bebocsátást kértek. A történetben fontos szerepet töltött be egy szentkép, amin a Szent Család volt látható. A képet egy kendőbe takarva a csoportot vezető asszony a szíve táján hozta és a parádés szobába lépve a házi oltárra helyezte. Majd kezdetét vette az ájtatosság, amin a rokonok, szomszédok is részt vettek. Az imádságok hagyományos sorrendben követték egymást.
Évekkel ezelőtt Prachné Ritter Mária néni mesélte, hogy az ő családjuk tulajdonában volt egy ilyen szentkép. Egy budaörsi festő alkotta az olajfestményt, amely Máriát ábrázolta áldott állapotban és Józsefet. A kép azonban az évek során elveszett.
A szentestét megelőző napon a budaörsiek böjtöt tartottak.
Ahány ház, annyi szokás – mondhatjuk, és ez igaz az e napon feltálalt ételekre is.
Mákos tészta, borleves, hal, rétes készült a budaörsi konyhákban. A háziasszony egy tányérra szép, egészséges almát készített, amit a gazda vágott fel, óvatosan, hogy a magja meg ne sérüljön. Úgy tartották, hogy az betegséget, bajt jelentene a következő évben. Az almából aztán mindenki kapott egy szeletet, hogy jövőre újból együtt ünnepelhessék a karácsonyt.
Szenteste, az éjféli mise előtt a gazdák az istállóba mentek és a szokásosnál bőségesebb abrakkal látták el a jószágaikat, mert úgy vélték, hogy ilyenkor az állatok képesek megszólalni, és ne legyen okuk a panaszra.
A lámpákat égve hagyták a házakban, mert a Kisded születésével a világosság is a földre szállt.
A pásztorok tülköltek, ostoraikkal pattogtattak, így járták be a falut.
A gyerekek már aludtak, amikor a felnőttek feldíszítették a karácsonyfát. Nagysága a család anyagi helyzetétől függött. Házilag készült szaloncukor, cérnára fűzött pattogatott kukorica girland, aranyozott dió, apró piros alma díszítette ágait. Alája, a gyerekek számára, a mai ajándék – özönhöz egy cseppet sem hasonlítható dolgok kerültek, általában amire amúgy is szükség volt. A gazdagabb családoknál kaptak a gyerekek drágább játékokat, könyveket is.
Bármilyen értékű volt is az ajándék, a karácsony hangulatát, emelkedettségét, az ünnep melegségét magukkal vitték életük folyamán.
s.k.
