Vagy ez az internet korában nem is olyan rejtélyes? Aztán a Budaörsről elszármazott hölgy különböző csatornákon át felvette a kapcsolatot a cikk írójával. A történet ettől fogva már az ő kalandos életéről szól.
Éva számos régi fényképet küldött a budaörsi emlékeiről és életének fontosabb pillanatairól. A fényképek különösen értékesek, egy elmúlt korszak lenyomatai, amelyek a budaörsi embereket örökítették meg, vagy a régi épületeket ismerjük fel rajtuk. Tulajdonosuk 70 éve őrzi, és vitte magával a világ másik végére.
Nagyon sok emlékem van a gyermekkoromból – írta Éva.
Anyám szüle: Susanne Maria és Johannes Albecker.
A szülői házat nagyapám testvére, Benedikt (Benedek) Albecker építette, talán 1902-ben. Amikor a nagyszüleim összeházasodtak, Bendi nagybácsi rájuk hagyta a házat. Azután nagyapám szépítette, csinosította az épületet.
Édesanyám 1908-ban ebben a házban született. (Stefánia utca)
Az első képen anyám, mint Mária, a másodikon , mint Mária Magdaléna.
Anyámnak volt egy bátyja, Albecker János. Ügyvédnek tanult, sajnos fiatalon meghalt. Nagyon sokan ismerték, mert ő volt a Budaörsi Sport Egyesület vezetője, apám ugyanott a sportorvos. Így ismerkedtek meg a szüleim.
Budaörsi focicsapat a 30-as években. Az álló sorban balról az ötödik a nagybátyám.
Mária nővérem 1928-ban született Budapesten, Mihály bátyám 1929-ben Budaörsön, én pedig 1936-ban szintén Budaörsön. Mária napjainkban Németországban él, Mihály egy németországi ferences kolostorba vonult és ott halt meg 1988-ban.
Apám, Schäffer Mihály 1898. október 9-én született Solymáron egy földművelő család fiaként. Az első világháborúban, az olasz fronton, Piavenál súlyosan megsebesült. Egy golyó átment a mellkasán. Istennek hála, túlélte.
Az orvosi egyetem elvégzése után, 1926-ban megkezdte gyógyító munkáját Budaörsön.
1936-ban, amikor megszülettem, apámat Sarlós-Schäffernek hívták. A nevem Sarlós Livia a születési anyakönyvi kivonatomon, de apám később újra felvette a Schäffer nevet. Ő Karlsruhe-ban hunyt el 1974-ben, édesanyám pedig 1990-ben.
Budaörsi barátokkal.
Szüleim védő gondoskodásában növekedtem testvéreimmel. Nem volt barátnőm, csak egy kis barátom, Glass Jóska, a gyógyszerész fia. Jóska és én közel 20 évig voltunk barátok. Párizsban járt nálam, de akkor már volt egy párom. Azt hiszem, még mindig üzemeltet gyógyszertárat Stuttgartban.
Budaörsön az utcára néző lakásunk mellett volt egy külön szárny. Ott rendezte be apám a rendelőjét, ahol a betegeket fogadta. Egy szoba állt rendelkezésre a házi segítőink számára. Anna Herzog (Nani) és nővére, Maria (Mariska) is szakács volt. Nagyon szerettek bennünket, mi is őket. Máriát szinte úgy, mint egy második anyát. Mindkét testvér később Németországba hozzánk jött. Velünk voltak, amíg nyugdíjba nem mentek. Sajnos mindkettő már meghalt.
Egy évig Budaörsön jártam iskolába a húgommal, magyarul tanultunk. Az oroszok elől elmenekültünk. Első állomásunk Ausztria volt.
Cikkünk ITT!
s.k.
