„Mint budaörsi sváb, az érintettek leszármazottja és mint a városunk fejlesztéséért létrejött és dolgozó Életminőség Jobbítók Egyesületének elnöke kezdeményeztem városunk történetének egyik fontos és szomorú helyszínének, illetve az ide kapcsolódó esemény színhelyének, a budaörsi vasútállomásnak Történelmi Emlékhellyé nyilvánítását.
A beadandó dokumentumok alapján fog erről döntés születni a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság remélhetőleg kedvező elbírálása alapján kormányrendelet formájában. Ismereteim szerint nyolcvankettő Történeti Emlékhely található jelenleg hazánkban és olyan jeles és exkluzív társaságba kerülhetne ezen az úton a város vasútállomása, mint a Batthyány-örökmécses, az Andrássy 60, vagy a Corvin köz.
Reményeim szerint a kitelepítés ( Vertreibung) 80. évfordulóján már városunk új Történelmi Emlékhelyén emlékezhetünk meg felmenőink, elődeink keserű sorsáról.” (Luntz Péter)
Nagyon szép kezdeményezés, amit felvetettél. Miért tartanád fontosnak az emlékhely létrejöttét?
Mivel azt gondolom, ha már megtörtént ez az érintettek számára katasztrofális, embertelen esemény, amikor a valóságban teljesen kirabolták, mindenüktől megfosztották őket, nem csak házuktól, földjüktől, de felmenőik sírjától, gyermekkoruk helyszíneitől is, akkor a legkevesebb, amit tehetünk, hogy méltón ápoljuk emléküket.
Ismert családneved van Budaörsön. Mondanál néhány szót róluk? Röviden a te eddigi életutad is érdekelne.
Valóban, ahogy ezt mondani szokás „régi budaörsi” vagyok, felmenőim is itt éltek, sőt a kitelepítést is túlélte a család.
Apai ágon általában értelmiségi felmenőkkel rendelkezem, volt közöttük tanár, pap,
kántortanító. Apám pedig tudományos szinten foglalkozott szőlészet-borászattal, szőlőnemesítéssel, és szívesen megosztotta tudását az érdeklődőkkel, így alakult ki azután, hogy halála után a helyi Kertbarátok Köre felvette a nevét: Budaörsi Kertbarátok dr Luntz Ottokár Köre (2024-ben újra egyesület).
Anyai ágon pedig gyümölcs- és szőlőtermeléssel, borkészítéssel – mint az akkori átlag
budaörsiek – foglalkozott a család, a családi borospince még ma is megvan. Édesanyám azért emellett eljutott a Műszaki Egyetem Építész Karára is.
Az én életem egy másik szakmában, a turizmusban, leánykori nevén idegenforgalomban zajlott és zajlik. Iskolai végzettségem szerint „egyetemi szakközgazdász turizmus szakon” vagyok, ami annyit tesz, hogy egyazon egyetemen, ugyanazon szakterületen szerzett két diplomával rendelkezem. Természetesen a turizmusban dolgoztam napjainkig, nagyjából négy évtizedet.
Alapító elnöke vagyok az Életminőség Jobbítók Egyesületének, mely városunk fejlesztését, az itt élők életminőségének javítását tűzte ki céljául.
(Folytatjuk…)
SzK
