Így számolt be az eseményekről a Szentatya titkára:
„Ez teljesen új volt Rómában. Azt is lehet mondani, forradalmi. Addig sem az otthonokban, sem a tereken nem állítottak karácsonyfát. És akkor megérkezik a lengyel pápa és nemcsak a pápai lakosztályban állít fákat, hanem a Szent Péter téren is. Ezzel elindult a lavina. Az olaszok megszerették ezt a szokást. Úgy, ahogyan megszerették új pápájukat is – mondja Mokrzycki érsek. Ettől kezdve az olasz házakban is egyre több helyen volt fenyőfa. Egyre több karácsonyfa állt az utcákon és az olasz városok főterein.
Elég sok volt belőlük a pápa lakosztályában is. Minden helyiségben legalább egynek kellett lennie – mosolyog az érsek. – Csodálatosan illatoztak ezek a fenyőfák. A Szentatya nagyon szerette ezt az illatot. Gyakran mondogatta: „ Lucfenyő-illatot érzek.” És mosolygott. Soha nem titkolta, hogy ezt a karácsonyi szokást nagyon fontosnak tartja. És, hogy nagyon várta azt a pillanatot, amikor az otthonában újra feltűnnek ezek a fácskák.
Erről beszélt lengyel fiataloknak Rómában az európai ifjúsági találkozón is, egy évvel azután, hogy az első fát felállíttatta a Szent Péter téren 1982-ben: Meg kell nektek mondanom, hogy én magam, bár már sok évet megéltem, alig bírom kivárni, hogy eljöjjön a karácsony és fenyőfa álljon a szobámban. Van ebben valami mély tartalom, amely egyesít minket életkorra való tekintet nélkül: az idős ember és a kisgyermek is hasonlóan reagál erre, bár más értelmi szinten…
Mit jelképez ez a fa? Úgy gondolom, az élet fáját, azt, amelyikről szó van a Teremtés Könyvében és azt, amely Jézussal újra el lett ültetve az emberiség földjében.” Ahogy elmondta, valamikor az ember elszakadt ettől a fától a bűn miatt és azután megszületett Krisztus és a fa újra nőni kezdett „ az emberiség életének földjében„. És így nő vele, egészen a keresztig. A Szentatya nagyon gyakran vont párhuzamot a karácsonyi fácska és nagypéntek fája között.
Kiemelte, hogy az ünnepi fácska nem ok nélkül ragyog és nemcsak azért, hogy szépen nézzen ki. Azért ragyog, hogy az életet és a fényt szimbolizálja. És Krisztus élet és fény.
A pápai lakosztály szobáiban az volt a helyzet a fenyőfákkal, mint a betlehemekkel. Minden sarokban ott voltak, hogy emlékeztessenek a karácsonyra. Néhány nappal az ünnepek előtt már látni és érezni lehetett őket. És II. János Pál élvezte ezt a látványt és ezt az illatot…
Az első karácsonyfa 1982-ben jelent meg a Szent Péter téren, vagyis pápaságának negyedik évében. Az első Olaszországból érkezett, a továbbiak Ausztriából, Németországból, Szlovákiából, Szlovéniából. 1997-ben Lengyelországból, Zakopaneból. Voltak cseh, román és horvát fácskák is. Az érsek emlékezete szerint így zajlott le a fa átadása: „Először az adott ország delegációjával volt találkozó, majd délután a Szent Péter téren volt az ünnepség. Ez általában már december közepén megtörtént. A Szentatya vagy valamelyik bíboros meggyújtotta a fényeket a fán. II. János Pál nagyon szerette ezt a pillanatot.”
2003-as „Urbi et orbi” áldásában így beszélt: „A betlehem mellett álló, ünnepi fényben úszó karácsonyfa arra emlékeztet minket, hogy Jézus születésével újra virágzik az élet fája az emberiség pusztájában. Betlehemi jászol és fenyőfa: értékes szimbólumok, amelyek Isten Születése ünnepének igazi értelmére utalnak.”
SzK
