Dr. Ferencz Orsolya előadásának további részében arra fókuszált: Hogyan lehet látnunk a világot? Majd arra is választ keresett, hogy a környezetvédelem kinek a zászlaja alatt áll jó helyen és hogy kik védik a Földet igazán? Akik hangosan teszik ezt vagy akik összefüggéseiben vizsgálják a lehetséges kiutat a bajból?
Azt a gondolatot látjuk-e a mai világból, hogy a fajok versengésének eredménye, hogy mindig csak a legerősebb győz – vagy észreveszünk valami mást? Nevezetesen azt, hogy a világ változik. Méghozzá adaktívan, kooperáltan változik. Változnak a fajok, az alrendszerek – és nem csak az élőlények, hanem a nagy rendszerek is, mint a klíma, a bioszféra és a Föld klimatológiai viszonyai. Ezek egymást feltételezve alakítják bolygónkat, valahogy úgy, hogy a Föld mégis, most már több milliárd éve bizonyítottan egy kémiailag nem egyensúlyi állapotban van, ami az élet hordozására alkalmas állapotban tartja. És mindig valahogy adaktívan válaszol az egyébként változó környezeti kihívásokra. Ez két teljesen külön világ. És ebből már el is tudunk érkezni ahhoz, hogy vajon a környezetvédelem kinek a zászlaja alatt áll jó helyen, ki mondhatja magáról, hogy ő védi ezt a világot, védi ezt a Földet és védi a környezetet: aki nagyon hangosan mondja, vagy az, aki összefüggéseiben vizsgálja azt. Ezt a két dolgot nagyon-nagyon szét kell tudni választani, hiszen ez segít nekünk abban is, hogy azt támogatjuk-e, aki be akarja vezetni a vészhelyzetet, vagy inkább azt, aki azt kérdezi, hogy mégis mire tetszik gondolni?
A szarvasmarháktól a klímaberendezésekig
Az előadás ettől kezdve – eredeti célját megtartva – tágabb vizekre evezett és egy résztvevő kérdésével folytatódott. Ez röviden arról szólt, hogy vajon miért beszélnek le minket a marhahús fogyasztásáról, miért mondják, hogy veszélyesek a szarvasmarhák és mi az oka, hogy a juh-húst javasolják helyette? A hivatalos válasz az, hogy egy marha kétszáz liter metángázt bocsát ki naponta, de egy juh mindössze harminc litert. Igen ám, de ha egy marha hatszáz kilót nyom és egy juh csak ötvenet, akkor tizenkétszer több juhot kellene tartani ahhoz, hogy legyen hatszáz kiló húsunk. De ennyi juh metálkibocsátása háromszázhatvan liter lenne naponta. Ezt ki lehet számítani józan paraszti ésszel. Minek hülyítjük egymást nap mint nap, miért jönnek ehhez hasonló hírek mindenhonnan? És a szakemberek miért hallgatnak?
Ez nem így van! Van véleményünk, el is mondjuk, cáfoljuk az ilyen alapzajokat – vette át a szót Ferencz Orsolya. – De tudni kell, hogy az alapzaj növelésében benne vannak olyan politikai körök, akik abban érdekeltek, hogy minél nagyobb legyen a hangzavar, minél nagyobb legyen a politikai káosz, mert annál könnyebb az embereket megtéveszteni. Gyakran hallhatjuk például, hogy a mezőgazdaság az egyik nagy széndioxid – kibocsátó. Azt tudni kell, hogy évente, az emberi tevékenységgel összefüggésben, kb. 37 gigatonna széndioxid kerül a légkörbe, aminek gyakorlatilag a jelentős részét már nem tudja a bioszféra és az óceán megkötni. Tehát így, egész egyszerűen és folyamatosan növeljük az üveggázhatást. A már említett korábbi előadásomon már beszéltem a széndioxidról, meg is mutattam, hogy hol szorít a cipő. De az nem vitakérdés, hogy a széndioxidnak a sugárzási spektruma milyen, hogy a hő infratartományban rezonál, abszorbál. Egész egyszerűen egy olajfilmréteg képződik a víz felületén, valahogy így kell ezt elképzelni. És persze nem az abszolút mennyiség számít. Láttuk, hogy a Mexikói-öböl sokkal kevesebb olajtól is úgy haza lett vágva, mint amennyi víz van benne, hiszen elég az, ha az olaj a víz tetején ott van. Azt kell megérteni, hogy a széndioxid egy olyan szabályozó mennyiség, ami alapvetően érinti a szimpatikus viszonyokat a Földön.
De nem csak a széndioxid, hanem a metán is veszélyes. És ha már itt tartunk, akkor mondjuk ki, hogy a freonok is, ezek a „nagy halak”, ezek tízezerszeres üvegházhatásúak a széndioxidhoz képest! Az ózónpajzs kilyukadása kapcsán már bizonyított tény lett, hogy a freon ebbe jócskán beleszólt. Az 1987-es montreáli egyezményt majdnem mindenki elfogadta, és ennek hatására aránylag csökkent a freonkibocsátás és az ózonpajzs elkezdett gyógyulni. De hiába: nekünk kell a freon. Kell a hűtőbe és kell a klímaberendezésekbe. Kell, mert már túl meleg van a Földön. Ötvenöt fokban az ember fizikailag már képtelen dolgozni, képtelen létezni, és ha nem tudja magát hűteni, akkor túlmelegszik a központi egysége. De ma már olyan mértékben megnőtt az ilyen berendezések száma a Földön, ami már nagyon komoly kérdéseket vet fel. És itt ismét elérkezünk szegény szarvasmarhákhoz. Jogos, hogy ne együnk húst. De együnk helyette műhúst? Milyen érdekes, hogy ez szinte észrevétlenül már be is van vezetve a világban. Van már génmódosított szója, ami hatalmas üzlet. Mindenféle furcsa nedvet termelnek, amiből lehet gyártani húspogácsát. Persze mindez egészségügyi vizsgálatok nélkül történik, és nem tudjuk, hogy vajon ki vannak-e ezek a termékek próbálva, vagy fogalmunk sincs arról, hogy hosszú távon hogy hathatnak majd ránk… Az viszont ténykérdés, hogy az emberiség is állat, és az állat termeli a metánt. Ez van. És az is tény, hogy majdnem nyolcmilliárdan vagyunk, akiket etetni kell(ene) …
A bioszféra valami választ mindig ad
De nézzük, mi a másik lehetséges válasz erre a kérdésre, mielőtt tovább mennénk. A másik válasz is egy kicsit elszakad a progressziótól. A progresszió azt mondja: növekedj, fogyassz! Véges rendszerben növekedj végtelenül! Ez ma már eleve lehetetlen. És mit mond a konzervatív, keresztény, értékmegőrző álláspont? Azt mondja, hogy mértékletesen élj. Annyit vegyél el, amennyire szükséged van, mert nem csak kenyérrel él az ember. Ez egy másik gondolatmagból táplálkozik, de nem azt jelenti, hogy éheznünk kellene. Vajon miért kell nekünk olyan óriási élelmiszer-túltermelést produkálnunk a Földön? Hiszen a becslések szerint a megtermelt élelmiszerek negyven százaléka a kukába landol! A nyolcmilliárd ember közül nagyon sokan éheznek és szomjaznak. De mi negyven százalék élelmiszert mégiscsak a kukának termelünk! És mégis a mezőgazdasággal kezdjük?
Nem éltünk abban az időben, amikor majdnem 10 fokkal melegebb volt nagyjából a Föld átlaghőmérséklete, és a húsos levelek, nyitvatermők, zsúrók között bóklásztak boldog dinoszauruszok, de azt gyaníthatjuk, hogy az emésztőrendszerük nekik is működött. A bioszféra azért valami választ mindig ad. De van itt más is: az energiaszektorból és a mobilitásból származó kibocsátásunk nagyságrendileg nagyobb, mint mondjuk a mezőgazdaság… Tehát mielőtt durván azt kezdenénk el, hogy ne szüljenek a nők gyereket (és bizony van már szülésfrász bizonyos kontinenseken) és,hogy ne egyél mást, csak valami olyat, amiről fogalmad sincs, hogy micsoda, de megtermelték neked jó áron, az előtt nézzük már meg, hogy mi mindenre ment itt el az rengeteg energia? És ha megtermeltük az energiát, biztos, hogy jól termeltük meg? És jól használtuk fel?
Valahogy úgy van, hogy egyszerre szeretünk pazarolni és fenntartani azt az életet, amit élünk. Ez az élet egyébként megtarthatatlan, és a mögötte álló igény sem valós igényből táplálkozik, és ez az igény nem más, mint az ember ösztönére és mohóságára építő elképesztő hedonizmus, amelyik abból származik, hogy ne gyakorolj magad fölött önkontrollt, ami abból táplálkozik, hogy te szabad vagy és azt teszel, amit akarsz, végül is, hogy te vagy az Isten… Hatalmas lóugrással haladtam, így meglehet, hogy sok szempontból bele lehetne kötni az elmondottakba, sőt igaza is lehet annak, aki megteszi, de nagyjából a logikai lépcsősor azért remélhetem, hogy követhető volt.
De most nézzük a másik oldalt. A másik oldal azt mondja: hogy nem te vagy az Isten. Van egy Isten, de az nem te vagy. Tehát két dolgot kell tudnod Istenről: hogy létezik, de nem te vagy. Ha ezt elfogadtad, már csaknem jó irányba mész. Ha van egy Isten és az nem te vagy, akkor te egy rendszernek vagy a része, akkor te kooperálj, természetszerűen kontrolláld magad, gyakorolj irgalmat. És mindeközben eszedbe jut egy keresztény-katolikus előírás: a pénteki böjt. Kapásból itt tartunk. Meg a negyven napos böjtnél, meg a heti egy napos böjtnél…. Érdekes, megint a múltba nyúltunk vissza? Itt vagyunk megint az elődeinknél, az eldobott régieknél, akiket már alaposan meghaladtunk? Igazság szerint tök ciki, hogy egyáltalán voltak… Meg itt vagyunk a sötét középkornál, aminek a vége a felvilágosodás? Csodálatos, pozitív értéktartalmak. De most meg kellene vizsgálni a részleteket: ez valójában mit takar? Ők nem úgy éltek, ahogy mi élünk ma. De valamit tudtak a világról. Ezek azok a tudások, amiket mi csak úgy szemétbe dobtunk, és most mégis meg vagyunk döbbenve, hogy újra kezdjük felfedezni a mértékletességet, azt , hogy az emberek élete nem önmagáért van, hogy a boldogságot bármennyire keresem, ha belül üres vagyok, sosem kapom meg talán. Meg azt, hogy a fizikai létezésem a világnak csak egy része. Hogy teljesen mindegy, hogy mennyi elektront, protont és neutront gyűjtök most össze a téridő egy adott pontján, ahol most vagyok! Lehet aranyod, kifogástalan tested, tök mindegy, bármi, mert ez nem érdekes! De van valami, ami nem írható le elektronokkal, protonokkal neutronokkal. Mármint, ha elfogadjuk, hogy van. Ez a lélek. És itt megint egy alapgondolathoz értünk. Van lélek? Ha van lélek, akkor az nem anyagi dolog, és nem tartozik szervesen az anyagi világhoz. „Az én országom nem e világból való” – idézem Jézus szavait.
Lelkünk, tetteink, döntéseink, válaszaink
De hoppá! Akkor az életünk nemcsak arról szól, hogy most itt élek és jól érzem magam? Csak ennyi? A halál a végállomás, vagy a halál csak egy állapot, ami előtt is vagyok, utána is vagyok? És az sem mindegy, hogy mikor mit csinálok? Minden gondolatom, cselekedetem, mulasztásom számít? Egész más felelősség és súly szakad az emberre, ha az örökkévalóságra gondol, ha hisz abban, hogy az létezik. Azt szokták mondani a progresszívek, hogy a vallás mindig a gyenge emberek menedéke. Hát én azt tudom mondani, hogy akinek van élő lelkiismerete, és már használta, az tudja, hogy azért ez egy kőkemény dolog. Nem igaz, hogy a lelkiismeret a gyenge emberek menedéke, hanem egy önmagunkon végzett munka, ami nem ér véget, mire beesteledik. Addig el lehet lenni, de ha az ember éjjel egyedül van a sötétben, olyankor beszélnie kell a saját lelkiismeretével – már akinek van… És akkor már megint egy alapdolognál tartunk. Mert ezekből a morális válaszokból, hogy így vagy úgy, de válaszolunk egy kérdésre, azt tettek követik.
Döntések következnek, társadalomszerkezet következik, gazdaságszerkezet következik, a Földdel való bánásmód következik, és egyszer csak ott vagyunk ma este itt, együtt, egy időben. Ez is a mi morális válaszunkból következett!. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ember morálja definiálja a Földhöz való viszonyát. Nem ezt mondtam. Hanem azt, hogy egy rendszernek a részei vagyunk. A Földnek van egy maga szerinti ritmusa. Egyébként is, most a melegedő szakaszban vagyunk, bár ez egyébként még jégkorszaknak számít, mert a pólusokat még jégsapka borítja. Van egy világ, aminek a részei vagyunk, és a Föld több tízezer éves ciklusokban szépen éli a maga életét. De kimondhatjuk, hogy az a fajta működés, ami ilyen drasztikusan rapid és sarkalatos változásokat okozott a környezetünkben, az nem természetes. Az a mi döntéseink során született meg. Ez a természetszerű válasz a természeti törvények alapján…
(A befejező 3. rész következik)
R. V.
