Azon régen volt gyönyörű tavaszon nem is választhatott volna jobb úti célt a Bobák Bálint Klub, mint hogy egy április szombat reggelén félkilences indulást hirdetve a dugig telt autóbusszal kikanyarodott a Jókai Művelődési Ház elöl, és meg sem állt Alcsútig.
Alig 40 km-es utazás után reggel 10 órakor a klub tagjai beléptek az Arborétum kapuján és egy helybeli idegenvezető nyomába eredve meghallgatták az arborétum történetét, hallottak annak létre hozójáról, József nádorról.
A kanyargós ösvényeken sétálva gyönyörködtünk a szebbnél szebb növényzetben, őshonos fákban, miközben jó volt beszívni a friss tavaszi levegőt, elidőzni a hatalmas tónál, megcsodálni a vérbükk pirosló lombkoronáját, és örülni a szép tavasznak az élet újraéledésnek.
Az Arborétum Természetvédelmi Terület majdnem 40 hektár terjedelmű, a Vértes hegység lábánál elterülő természetvédelmi terület. Az ország legértékesebb élőfa gyűjteményeinek egyikeként van számon tartva. Az arborétum közepén József nádor egykori kastélyának sajnos ma már csak romjai emlékeztetnek a dicső múltra. Ma már csak a könyvek lapjain olvashatunk arról a múltról, amelynek voltak igen jeles kiemelkedő egyéniségei, közöttük József nádor is, aki 1825-től telepítette ide a növényeket.
A kertet egy Schönbrunn-ból hazatérő kertész, Jámbor Vilmos tervezte meg angolkert rendszerben. Mint azt idegenvezetőnk elmondta, az arborétum területe valaha egy birkalegelő volt, ahol összesen három fa állt. Az arborétum növényzete, és fái mind-mind mesterséges telepítésűek. Egy olyan növényhonosítás zajlott itt, amely az országban egyedülálló. Az arborétum megalkotói 300 olyan növényfajt ültettek el, ami azelőtt Magyarországon ismeretlen volt. Az arborétum főleg óriásira fejlett idős fáiról ismert, de szép elrendezése, az itt látható külföldi egzota fák, cserjék is maradandó élményt nyújthatnak. Az arborétum fenyőgyűjteménye sok érdekességet, ritkaságot kínál – a hazai fajokon kívül messze földről ideszármazott érdekességeket is. Sok-sok látnivaló van itt, mint például a Habsburg kastély maradványai, a kastély kápolna, pálmaházi romok, kutatóház, babaház, medveház, gloriette, grotta, oroszlános kút, koronás híd, óriás platán, óriás tuja.
Csodálatos fákat láthattunk, mint a görög jegenyefenyők, melyek között van olyan is, melynek törzsének átmérője 280 cm. Tovább sétálva láthattuk a balzsam fenyők, kolorádó fenyők, andalúziai jegenyefenyők, duglászfenyők példényait, mely utóbbit megdörzsölve kellemes narancs illatot áraszt.
Az arborétumban levő tó szigetének különlegessége az észak-amerikai lombhullató mocsárciprus, ami a talajból fölfelé álló, úgynevezett légző gyökereket is fejleszt – ezek akár a fa tövétől 15 méterre is felbukkanhatnak A tuják több faja is él az arborétumban. Közülük a legérdekesebbik az óriás tuja Egyik, szépen fejlett példánya eléri a 230 cm törzs körméretet is. Alsó ágai a földre hajolva és ott legyökerezve „fiókákat” neveltek. Megtalálható még itt a kínai származású páfrányfenyő a Ginko -biloba, az örökzöld mamutfenyő. A lombos fák közül a nagy méretű közönséges platán boglárfa és a török mogyoró melynek 300 cm törzsének átmérője 280 cm. Tovább sétálva láthattuk a balzsam fenyők, kolorádó fenyők, andalúziai jegenyefenyők, duglászfenyők példányait, mely utóbbit megdörzsölve kellemes narancs illatot áraszt.
Az arborétumban levő tó szigetének különlegessége az észak-amerikai lombhullató mocsárciprus, ami a talajból fölfelé álló, úgynevezett légző gyökereket is fejleszt – ezek akár a fa tövétől 15 méterre is felbukkanhatnak A tuják több faja is él az arborétumban. Közülük a legérdekesebbik az óriás tuja Egyik, szépen fejlett példánya eléri a 230 cm törzs körméretet is. Alsó ágai a földre hajolva és ott legyökerezve „fiókákat” neveltek. Megtalálható még itt a kínai származású páfrányfenyő a Ginko biloba, az örökzöld mamutfenyő.
A lombos fák közül a nagy méretű közönséges platán boglárfa és a török mogyoró melynek 300 cm törzs körméretű példánya is van. Nő itt számos hárs, nyír, bükk és tölgyfa is, mint például a ritka magyar tölgy. Sétánkat befejezve Zsámolyra autóbuszoztunk, ahol a Pedró Sörcsárdában várt bennünket a finom marhapörkölt és a helyben főzött sör.
Aztán, mint mindennek ennek a szép kirándulásnak is eljött a vége, kicsit elpilledve értünk haza Budaörsre.Nem gondoltuk hogy egy időre búcsút kell mondanunk nemcsak Alcsutnak, hanem minden közös kirándulásnak. Csak reménykedni tudunk abban hogy hamarosan visszatér régi megszokott életünk.
Major Edit
