A kiűzetés tehát 76 évvel ezelőtt, 1946. január 19-én a budaörsi vasútállomáson vette kezdetét. Nem hagyta magukra híveit Nyíri Tamás a község akkori katolikus káplánja, aki így emlékezett vissza a marhavagonokban megtett útra:
„Két hétig tartott, amíg megérkeztünk a németországi Hockenheim városba. Maga az út a körülményekhez képest tűrhetőnek bizonyult (…) Élelemmel jól el voltunk látva, naponta egyszer meleg ételhez jutottunk. Jóval több gondot okozott a megfelelő tisztálkodási lehetőség s egyéb egészségügyi berendezések hiánya. A vonatparancsnok, a rendőrök és a kísérők kifogástalanul viselkedtek a kitelepítettekkel, soha senki sem panaszkodott rájuk.”
Hockenheim elöljárói fogadták a hosszú úttól meggyötört családokat. A találkozáskor Nyíri Tamásnak kellett tolmácsolni, mivel a befogadók nem értették a budaörsiek bajor dialektusát, ami évszázadokon keresztül alakult ki Magyarországon.
A későbbi kitelepítéseknél a helyzet rosszabbodott, több helyen emberhez méltatlan módon készítették elő a bevagonírozást, a kivételezettek kiválogatásánál burjánzott az erkölcstelenség és a korrupció.
Több száz, a Don-kanyart és a szovjet hadifogságot is megjárt német származású magyar polgár járt úgy, hogy hazatérve nem mehettek vissza családjukhoz, hanem például Tiszalökre, vagy Kistarcsára internálták őket kényszermunkára. Az állambiztonsági tisztek, táborparancsnokok hamar értésükre adták, hogy nem kell elszámolniuk velük.
Több család évekkel később Németországban egyesülhetett csak, mivel amíg a családfő kényszermunkára volt ítélve, a többieket kitelepítették. Az akció végeztével körülbelül 230 000-re, a korábbi felére csökkent a magyarországi németek száma a trianoni határokon belül.
Márai Sándor Naplójából vett megrendítő sorokat idézném végül azt kívánva, hogy soha többé ne történhessen hasonló sem:
„A svábokat kitelepítik, mint tavaly a zsidókat. Marhacsorda módjára hajtják el őket, száz- és százezer embert. A kollektív büntetés mint nemzetközi gyakorlat a legaljasabb elv, amivel ez a század megajándékozta önmagát. Tegnap a zsidók, ma a svábok, holnap a polgárság, aztán a laposfülűek… S hajtanak bűnöst és ártatlant, gyereket és aggastyánt. Az európai élet erkölcsének ez a vége. A nagyhatalmak közömbösen terelnek emberi tömegeket, akik magas kultúrákat építettek fel; határozati alapon terelik őket, sommásan, csorda módra, egyik országból a másikba. Ilyenkor megejt a kísértés, hogy kilépjek – így vagy úgy – ebből a társadalomból. Ebből a világból.”
s.k.
(Forrás: Profi családfa)
