Könyvet nem dobunk ki!

2020-03-23 | Budaörs
Amikor megláttam a jó állapotban lévő könyveket a papír szelektívgyűjtőben, végtelen szomorúság fogott el. Kettőt ki tudtam menteni, a többit nem értem el. Az egyik Steinbeck Kedves csirkefogók c. könyve, a másik egy történelmi dokumentum: A nagy temető.

A Nobel-díjas Steinbeck ifjúkorom egyik kedvence.  Az érik a gyümölcs és a Késik a szüret remek történetek.  Az érik a gyümölcs befejező mondataira 50 év távlatából is élénken emlékszem. És micsoda filmet készítettek az Édentől keletre c. könyvéből! Elia Kazan rendezésében, James Dean főszereplésével!

A nagy temető az 1. vh galíciai harcairól szól, többek között Przemysl védelméről.  Férjem nagyapját oda vezényelték, megsebesült és orosz fogságba került. Elhurcolták a távoli Novoszibirszkig.  Hogy onnan hogyan került haza, az örök rejtély marad számomra.

Aztán beugrott egy másik emlék is. Talán már húsz éve is meg van, hogy a Berlinben élő unokaöcsém elkísért a Bebelplatzra.  Az esti szürkületben, a téren az utcakövek közé beékelt hófehér oldalú mélyedést láttam, üveglappal letakarva, benne fehér, üres könyvespolcokat, körbe-körbe.  Unokaöcsém elmondta a történetét. Pontosan ezen a helyen égették el a hitleri időkben azt a sok ezer könyvet, amelynek a hiányát érzékelteti Micha Ullman 1995-ben alkotott, földbe süllyesztett emlékműve. Az üveglap előtt a felirat, Heinrich Heine 1820-ból származó tragikus jövendölése: “ahol könyveket égetnek el, ott végül embereket is meg fognak égetni”. Ennél megdöbbentőbb, hatásosabb módon nem is lehetett volna az elhamvadt könyvek emlékét megőrizni.

Ilyen szerzők műveit vetették máglyára többek között, mint Erich Kästner, Bertold Brecht, Erich Maria Remarque vagy Franz Werfel, Thomas Mann, Jack London, Theodore Dreiser.

Bár napjainkban a fejlett az internet-technika segítségével sok információt megtalálunk, számos kérdésre választ kapunk, de könyvet kidobni akkor is óriási pazarlás.

s.k.

Megosztás