Egy háborúba fordult világban,talán az utolsó pillanatokban láthattuk Kurázsi és gyerekeit a Latinovits színpadán,hiszen a háború már csak karnyújtásnyira van innen tőlünk.Isten őrizzen ettől!A sajtóból minden nap ömlik a híranyag és ha valaki egy kicsit is nyitott a világra és történéseire, biztos vagyok benne hogy ha nem is lát a mélyére,de legalább is tud róla. Nem mindenkit érdekelnek a sajtó hírei,hiszen sokkoló a minden napos hírömleny halottakról,romba dőlt épületekről,emberi szenvedésekről. Tudjuk jól,hogy az események befolyásolásában a kis ember nem lehet meghatározó szereplő, a háború kimenetelének legfeljebb néma szemlélője, vagy áldozata.
A színdarab a 30 éves háború idején játszódik. De az igencsak jelképes díszlet mindent elárul.–A közelmúltban már ismerőssé lett szokatlanul hosszú tárgyalóasztal középen a svéd,majd az Európai Unió zászlója,majd a szereplők kék-sárga színű ruhája már egyértelművé teszi számunkra, hogy a történet korántsem a 30 éves háború hanem napjaink szomorú valósága is lehet.
S igen,biztosan most is vannak Kurázsi mamák, akik összepakolva legszükségesebb holmijukat,vagy dugdosott pénzüket családjukkal,olykor szeretett háziállataikkal útra kelnek,hogy mentsék, ami menthető. S ki tudja, hogy útjukon milyen borzalmakkal szembesülnek,vagy milyen alkuban tudják megmenteni önnön életüket vagy gyerekeikét,akár csak a színpadon példaként elénk állított asszony.
Kurázsi mama markotányos nő,mozgó árus,tudja, hogy a háború korántsem a kisemberek érdekeiért szól,hanem az egymással küzdő nagyhatalmak érdekeiért,új területekért és nem utolsó sorban a hatalomért. Bertold Brecht színdarabjában egy asszony és három gyermekének sorsa tárul a szemünk elé kicsiben úgy,mint amit a háborúban résztvevő és szenvedő országok lakosai elviselnek napjainkban Mert mit lehet tenni? Élni kell, enni kell, alkudozni kell olykor az életükért. De még ilyen áron is érik vesztességek kurázsi mamát és gyerekeit.
Zsótér Sándor által rendezett Kurázsi és gyerekei a háború világát járják körül és tárják elénk két felvonáson keresztül. Nem mondhatom, hogy felemelő időtöltésnek bizonyult,de végig kellett nézni és lelkileg elviselni a történetet. A szereplők mindannyian alaposan megdolgoznak a felcsendülő tapsért, ami csakis a második felvonás végén hangzott fel. Spolarics Andrea megint testhezálló szerepben csillogtathatta meg tehetségét,de a többiek is mind elismerést érdemelnek,: Fröhlich Kristóf,Böröndi Bence,Páder Petra,Nagy Katica m.v. Sas Zoltán e.h. Juhász Vince e.h.
A békevágy,a felhőtlen szabad élet igenlése az ember természetéből adódóan örök. Nem mi rajtunk múlik,kis embereken hogyan alakulnak a politikai játszmák.. Mint ahogyan a színdarab zárásaként elhangzó nagy kapitulációról szóló dal is mondja: Nem Isten hanem a „ HÁBORÚ DÖNT,AZOK AKIKNEK AZ ÉRDEKÉBEN ÁLL MINDEZ.”
Bertold Brecht színdarabjának ősbemutatója 1939-ben Zürichben volt a második világháború kitörésének előestéjén. Úgy tűnik, hogy az ember szeret a tűzzel játszani mindaddig, amíg egyszer csak felrobban kezében a petárda .
Major Edit
