Pár évvel ezelőtt a francia Sorbonne Egyetem kutatást folytatott arról, hogy melyik nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-alapszavakból, vagyis etimonokból. Az eredmény elég meglepő: a mai angol nyelv 4% etimont, a latin 5%-ot, a héber 5%-ot, a csendes-óceáni nyelvek 7%-ot, az indiai mundakhol 9%-ot, a tibeti szanszkrit 12%-őt, az őstörök, türkmén 26%-ot és a mai magyar nyelv 68% ős-etimont tartalmaz! A vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy a magyar nyelv hordozza a legtöbb ősgyököt a világ összes nyelve közül.
Miért különleges a magyar nyelv?
Tényként kijelenthető, hogy a magyar nyelv különbözik az összes többi beszélt nyelvtől. Persze minden nyelv egyedi a maga nemében, de van egy dolog, ami miatt a magyar kilóg a sorból, ez pedig a nyelv írásával és kifejezésmódjával kapcsolatos. A legtöbb magyar szó pontosan úgy íródik, ahogyan kiejtjük. Ez még önmagában nem lenne különlegesség, ami viszont teljesen egyedivé teszi, az egyrészt a beszéd megdöbbentő összhangja, harmóniája, másrészt a kifejezőképességének tisztasága. Agykutatók szerint a magyar nyelv sokat megőrzött a képi gondolkodásból: szavaink módosulásai, metaforikus szóhasználatunk a bizonyíték erre. A képi gondolkodás sok tekintetben árnyaltabb, és gyorsítja a felfogást.
A világon több ezer élő nyelv van. Mit jelent nekünk a nyelvünk? Létezésünk legfontosabb pillérét, szilárd alapot, amely emberségünk, családunk, népünk, kultúránk hordozója, mindent, ami magyarrá tesz bennünket. A magyar nyelv révészként él a nemzet múlt, jelen és jövő síkján. Ma mintegy 14-15 millió ember beszéli nyelvünket a Földön. Ha azt nézzük, hogy a világon hányan beszélik nyelvünket, a 12. helyen vagyunk. A kilencvenes évek adatai szerint a világegyetem 23 országában, 78 egyetemen oktatták a magyar nyelvet.
A magyar nyelv mélylélektani felfedezések gazdag táptalaja, az emberi lélek működési rendjének leképezése. Szerelem, védelem, kegyelem, félelem és gyötrelem, vonzalom, szorgalom, fájdalom és vigalom: a több mint nyolvcvan „elem” és „alom” végű magyar szó hiánytalanul visszaadja azt, hogy mi van bennünk.
Az angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring „Poetry of Magyar” című verseskötetének előszavában ezt írta: „A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis és erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke.”
Bernard Show, a híres angol író pedig ezt: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
Juhász Ferenc költő azt vallotta: „A magyar nyelv létem, jövőm és reményem.”
Lénárd Sándor író, aki Dél- Amerikában élt és írt magyarul, azt mondta: „ A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer, aki játszani akar rajta, minden nap gyakorolnia kell.”
„Éneklő, pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A Csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép szavak legyenek belőlük” – ezeket a meleg, szép szavakat Krúdy Gyula írta egy helyütt.
(Forrás internet)
