Ma este jön Mikulás

2022-12-05 | Budaörs
December 5-én este nagy eseményre vár a világ apraja és valljuk be a nagyja is. Ilyenkor minden ablakba ki kell tenni a kis cipőket és kis csizmákat, és az minél nagyobb, annál több ajándékot talál majd a gazdája, mire reggelre kelve megnézi, mit is hozott a Mikulás.

Ki ne emlékezne gyermekkorának egyik várva várt eseményére, a Mikulás eljövetelére. Milyen nagy öröm volt egy-egy szaloncukor vagy tábla csoki, de ha olykor virgácsot is kaptunk, még annak is örültünk, hiszen „ aranyból” volt minden ága. Ha jók voltunk egész évben a virgácson csokik és cukrok lógtak.

 De honnan is ez a nagyon kedves szép hagyomány?

A piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklós püspöknek népies alakja. A Szent Miklós napi magyar népi hagyományok német hatást tükröznek. A katolikus szent kultuszát Németországba a 10. században vitték el a kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről. Kezdetben, a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a szokás és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen „Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket.

A modern magyar néphagyomány szerint december ötödike éjjelén –december hatodika hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik. Ez a népszokás, azaz az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás körülbelül egy évszázadra tekint vissza

A Mikulás szó cseh származású, maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál. A  Mikuláshoz  köthető magyar néphagyomány azonban  időközben megváltozott, ugyanis  addig, amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.

Szent Miklós története és hagyománya a Legenda auera-ban fennmaradt legendakincsből épült fel. A szent legendája szerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós a myrai püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. A harmadik esetben az ablak zárva volt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá. A keszkenőbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába. Mindkét változat szerint az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.

A középkori legenda szerint egyszer Miklós püspök megtudta, hogy az egyik szomszédja a nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Ezért segíteni szeretett volna rajtuk és egy éjjel a szomszédja nyitott ablakán keresztül bedobott egy erszény pénzt, és így mindhárom lány férjhez mehetett. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte „Noel Baba”-nak, ami azt jelenti „Ajándékozó Apa” Ez az alapja annak a keresztény hagyománynak, amikor a vallásos szülők az ablakba tetetik gyermekeikkel a kitisztított kiscsizmáikat, hogy reggelre ott találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként abban elhelyez.

Szent Miklós fenti legendái és a szent december 6-iki egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19. században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz december 6-án. Személyesen is lehet találkozni a Mikulással. Ekkor a díszes piros ruhás, nagy fehér szakállú püspököt fekete krampuszok (valójában ördögök) kísérik, és a rossz gyerekeket ijesztgetik, virgáccsal fenyegetik vagy finoman meg is vesszőzik.

A magyar Mikulás elnevezés alapja a Miklós név szlovák változata. A köztudatban a december 6-án tartott Mikulás ünnep Magyarországon hagyományos elnevezésének számít a Télapóval szemben. A népszokás és a Mikulás kifejezés a 19. század legvégén érkezett Magyarországra, ezért a keresztény gyökerű Mikulás-ünnep hagyománya harminc-negyven évvel idősebb, mint a Télapó-ünnep teljesen vallástalan hagyománya.

Elterjedt nézet, hogy a magyar „Télapó” szó akkor keletkezett mesterségesen, amikor az 1950-es évek kommunista vallásellenessége miatt teljesen le kívánták cserélni a „Mikulás” elnevezést az állami iskolai és óvodai rendezvényeken, és helyette a szovjet-orosz kultúrkör orosz: Дед Мороз ’Fagy apó’ tükörfordítását a Télapó elnevezést használták az államosított óvodákban és iskolákban, illetve a vallástalan családoknál.

Akár hiszünk a legendának akár nem, azért a cipőket, kis csizmákat tegyük ki ma este az ablakokba. Hátha hozzánk is eljön a Mikulás és ezen az estén nem tesz különbséget jó és rossz gyerek, vagy felnőtt között, talán csak abban, hogy az utóbbinak a szaloncukor mellé egy kis virgácsot is ajándékoz. 

 

Major Edit

(források felhasználásával)

Megosztás