Steinhauser Klára jegyezte le 2013-ban a sok szép emléket, amely keretbe foglalja szeretett Etus nénink életét. Most ezzel emlékezünk rá.
Ha bánatom volt, a Szűzanyához menekültem
Magyarné Hűsfalvi Etelka hívott, hogy nézzem meg a rózsafüzér-ágát. Először megmutatta a házi oltárt – régen minden budaörsi parádésszobában volt hasonló. A középpontban egy Mária szobor áll, körülötte ereklyék, emléktárgyak. Közben mesélt az életéről, a gyermekkori karácsonyokról, a hitéről, és arról az életerőről, amit a Szűzanyától kapott.
„Sok nehézség volt az életemben, mégis vidám tudtam maradni, mert ilyen a természetem. Sokszor hálát adok Istennek az életemért. Mindig vallásosan éltem, egy időben a Katolikus Egyházközségnek is a tagja voltam.
Az elemi iskolában sokat tanultam az apácanővérektől. Szigorúak voltak, de ha kellett, megvigasztaltak. Minden karácsonyra egy szép műsort tanítottak meg nekünk. Egyszer a kis pásztor szerepét osztották rám, amit olyan jól alakítottam, hogy a budaörsiek nagyon megszerettek.
Tagja lettem a Márialányok Társulatának. Kék szalaggal álltam az esküvőmön az oltár előtt.
A gellérthegyi Sziklakápolnában a Szűzanyához imádkoztam, hogy jóravaló férjem legyen. Ő meghallgatta a kérésemet. Két gyermekem, öt unokám, három dédunokám született. Szép, nagy család vesz körül.
Fiatal koromban gyalog zarándokoltunk Makkosmáriára, Máriaremetére. Mariazellbe is eljutottam.
Évekig kalauz voltam a 27-es buszon, ami akkoriban a Körtérről a repülőtérig közlekedett. Egyszer súlyos baleset ért. Abban is a Szűzanya segített, hogy elviseljem.
Nemrég ünnepeltük a gyerekekkel, unokákkal a születésnapomat. Az unokám egy kamionsofőrtől egy gyönyörű rózsafüzért vásárolt, azt kaptam ajándékba. Két kopasz faágat vízbe tettem és arra szépen ráhelyeztem a rózsafűzért. Egy hét múlva levelet hajtottak az ágak. Sírtam örömömben.
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki! Amen.
(SzK)
