Márton, aki érdeklődik a családja gyökerei iránt, képeket, dokumentumokat gyűjtött a németországi, ausztráliai, még élő rokonaitól. Kérésemre leírta a családja történetét.
Hogyan kerültek egy régi budaörsi család leszármazottai Dél-Afrikába? Nos, a történet Budaörsön kezdődik. A nagyszülőknek, – Johann (1915-1986) és Eva Schmidt (sz: Ritter, 1921-2002) – sikerült túlélniük a 2. világháborút. Johann huszár volt a magyar lovasságban, 1942-ben megsérült a keleti fronton. Az oroszok elfogták a háború végén, de a csodával határos módon megmenekült attól, hogy egy szovjet munkatáborba küldjék.
Mind a Schmidt, mind a Ritter család majd 300 éve érkezett Budaörs puszta földjére. Az első volt Josef Schmidt (sz. 1728-1783). Az ő fia, Adam Konrad Schmidt 1761-ben született Budaörsön. A Ritter családban az első „ősapa” Josephus Ritter volt (1690-1790). Fia, Laurentius az anyakönyvek szerint 1749-ben született Budaörsön.
„Nagyszüleim, Eva Ritter és Johann Schmidt 1943-ban házasodtak Budaörsön. 1944-ben megszületett első fiuk, Hans (János) majd 1945 októberében Mathias (Mátyás) – ő az édesapám. Egyszer csak egy tehervagonba találták magukat, és vitték őket egy bizonytalan jövő felé.
A családot Ingelfingenben telepítették le, onnan Niedernhallba költöztek, végül Stuttgartban leltek otthonra. Még három gyermekük született: Josef (Sepp) (1948), Herbert (1955) és Helmut (1957). A nagymamám azt mondta, hogy mindig szerette volna, hogy lánya legyen, de öt fia után már elég volt!”
A nagyapa, Johann Budaörsön földműveléssel foglalkozott, így a mezőgazdaság a vérében volt. Annak ellenére, hogy egy gyárban kapott állást, majd később a németországi postai szolgálatnál dolgozott, földeket bérelt a helyi önkormányzattól. Szakértelmének és szorgalmának köszönhetően annyi gyümölcsöt (főleg cseresznyét és almát) és zöldséget termelt, hogy értékesíteni tudta a piacon.
A nagymamának, (Ritter Éva) akiről még később szó lesz, volt két nővére, Suzi (1923-2013) és Lisa (1924-2007), valamint egy fivére, Josef (Sepp) (1933) . A Ritter család a Budapesti út 43 sz. házban élt, ami most a Jakob Bleyer Heimatmuseum. Martin Ritternek volt egy családi bibliája, amelybe a családtagok születésének és halálának dátumát gyönyörű „tintaírással” beírta.
Sepp Ritter volt az első, aki Németországból emigrált, kedvező lehetőségeket keresve a tengerentúlon. 1956-ban eljutott Dél-Afrikába, és ott Port Elizabethben telepedett le, egy tengerparti városban, amelyet a britek 1820-ban alapítottak. A város gyakran használt rövidítése: PE. A településnek kicsi, de sikeres német közössége volt már 1850-től kezdve. Az 1950-es években a Volkswagen autógyárat alapított Port Elizabethben. Ennek köszönhetően sok német mérnök és technikus ment oda dolgozni. Ritter Sepp nyitott egy ékszerüzletet. Az üzlet növekedett, és ő lett PE egyik legsikeresebb ékszerésze. (Üzlete a fotón látható)
„Néhány év után meghívta apámat, hogy csatlakozzon hozzá. Apám 1965-ben elutazott Dél-Afrikába.
Szüleim 1971-ben Szüleim,Sepp nagybátyám a családjával, és Ritter nagymama
Majd megismerkedett anyámmal, Gwendoline Robertsel és 1971-ben összeházasodtak. Az idősebb nővérem Lisa 1971-ben született, én 1975-ben jöttem a világra, Christine húgom pedig 1979-ben született.”
s.k.
Fotó: Martin Schmidt gyűjteményéből
(folytatás következik)
