Tavaly augusztus 1-jén értük el azt a dátumot, amikor az emberiség fogyasztása túllépte azt a mennyiséget, amelyet a Föld egy év alatt képes újratermelni. Ez azt jelenti, hogy az év hátralévő részében a Föld már „meghitelezte” erőforrásait az emberiség számára. A fogyasztás mértékét tekintve ez egy globális átlag, ami országonként más és más képet mutat. A mindenkori dátumot úgy állapítják meg, hogy összehasonlítják az egy lakosra jutó ökológiai lábnyomot a globálisan rendelkezésre álló, egy személyre eső biokapacitással.
Az ökológiai lábnyom számokban méri a természet igényét és kínálatát. Azt az ökológiai tulajdonságot méri, amelyre egy adott országnak szüksége van az általa fogyasztott természeti források előállításához és ezek hulladékának, különösen a széndioxid kibocsátásának felszívásában. Az ökológiai lábnyom mérése 1990-ben indult el a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében.
Figyelembe véve az Európai Unió ökológiai lábnyomát és a határain belüli, azaz a biológiailag termékeny területeket, az EU lakosai jelenleg kétszer annyi erőforrást – élelmiszert, rost- és faanyagot használnak fel és ugyanannyi beépített területet foglalnak el -, mint amennyit az ökoszisztéma képes megújítani. A Föld biokapacitásának majdnem 20 százalékát használja fel az EU lakossága, miközben a világ populációjának összesen hét százalékát foglalja magában. Így 2,8 bolygóra lenne szükségünk, ha mindenki olyan ütemben fogyasztana, mint egy átlagos EU-ban élő lakos. Ez jóval felülmúlja a világátlagot, ami körülbelül 1,7 bolygónak felel meg.
Az adatok lényeges különbségeket mutatnak a tagállamok fogyasztási szokásai között. Luxemburg az első olyan EU-s ország, amelyik mindössze 46 nappal az év kezdete után elérte túlfogyasztásának napját, míg Románia az utolsó helyen van, ők az egész évre rendelkezésre álló erőforrásokat 192 nap alatt használták fel. Magyarországon is jóval túllépjük az ideális fogyasztási szintet.
A WWF közleménye a következmények között sorolja, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek 1980 óta 450 milliárd euróba kerültek az európai gazdaságnak, a levegőszennyezés pedig minden évben 430.000 korai halálozást eredményez Európában.
A bolygó túlterhelése a biológiai sokféleség drasztikus csökkenéséhez vezetett. Ez olyan problémákat okoz, mint a halállományok zsugorodása, vízhiány, talajerózió, levegőszennyezés vagy az éghajlatváltozás. Mindez fokozza az extrém időjárási körülményeket, aszályokat, árvizeket és tűzvészeket, amelyek további feszültségeket és konfliktusokat váltanak ki és a globális egyenlőtlenséget is súlyosbítják. Az EU-országok között nagyok az eltérések, de egyikük sem működik fenntartható szinten. Mindennek következtében a következő időszakban akár egymillió állat- és növényfaj is kihalhat.
2012-ben augusztus 22-re esett a „túlnövés napja”. Most, amikor egy eddig ismeretlen járvánnyal küzd a világ, lehet, hogy nem a fent említett számokra, hanem érthető módon inkább az ebből eredő veszteségeinkre, a járvány megállítására fordítja figyelő szemét. De vajon balgaság azt feltételezni, hogy a világjárvány talán éppen a Földünk állapotával kapcsolatos fent említett számokra kívánja felhívni a világ figyelmét?
R.V. összeállítása
