Bevallom én a hat hétig tartó kijárási korlátozást, nem úgy éltem meg, mint hasonló korú társaim. Mivel egyedül élek minden problémámat magam oldottam eddig is, sosem kértem még segítséget senkitől. Most a vírus járvány okozta óvintézkedések idején sem vettem igénybe a szomszédom segítségét a bevásárlásra vagy ügyeim intézésére, sem városunk nyújtotta segítséget. Én bíztam önmagamban és elhatároztam, hogy ezt az időszakot szabad lélekkel fogom megélni, s ha ez az életem utolsó hat hete lenne, akkor nem akarom félelemben élve, bezárkózva várni az esetleges legrosszabb véget. Így tehát elindultam ügyeim intézésére, posta, bank, gyógyszertár és élelem beszerzés, betartva a szabályokat, a távolságtartást egymástól. Egy ideig nem lehetett maszkot sem kesztyűt kapni, ezért a nélkül..
Azt viszont láttam egy riport során, hogy Ausztriában ingyen osztják a vásárlóknak, ha belépnek egy üzletbe, ezt szűkebb hazámban nem tapasztaltam. Lehet, hogy nem jókor voltam a jó helyen, de én nem kaptam sem kesztyűt sem szájmaszkot sem. Utóbb tudom, hogy ezek voltak a boldog idők, mert amióta a maszkviselés kötelező egyre keservesebben élem meg. Mert hogy a látvány is elborzaszt de a viselése még ennél is rosszabb.
Végre sikerült vennem a gyógyszertárban, darabját 300 forintért. Vettem néhányat hogy én se lógjak ki a maszk viselők sorából. De addig, amíg szájmaszk nélkül közlekedtem, soha sem nyúltam az arcomhoz.Most viszont annál többet. Viselése egyre kellemetlenebbül érint. Egy két lélegzetvétel után bepárásodik, hiszen a levegőnek nincs szabad útja, egyre fullasztóbb a viselése és ezért le kell húzni legalább az orrom alá. Hol le, hol fel. Látom sorstársaimat, akik az álluk alá letolva viselik majd az üzletbe érve föltolják az orruk fölé. Van, aki ijesztő fekete színűt, van, aki mintásat hord. Minden esetre lassan divattá válik már a reklámokban is hirdeti egy divatcég, hogy hordj maszkot. De meddig? Mert mi lesz, ha jön a harminc feletti nyári hőség?
Elégedetlen gondolatok idevagy oda, továbbra is viselem ezt az általam igencsak nem szeretett rongydarabot. Nem szeretem, mert csupa macera az egész. Ma ugyanis levétel alatt leszakadt a tartó gumi, úgyhogy csak egyik fülemen lógott egy darabig, mígnem lerántottam az egészet és egy kukába dobtam. Most már tudom miért láttam az utcában sétálva több eldobott maszkot.
S mi lesz a strandokon és a Balaton parton? Ott is szájmaszkban fogunk napozni? Vagy beülni egy teraszra? Vagy maszkban beszélgetni egymással, hogy miközben csurog rólunk az izzadt veríték és egyre fogy a levegőnk?
Már megjelent egy divatcég reklámja is gyönyörű hölgyekkel, eltakart szájjal és egy nagy felirattal: Hordj maszkot! Tényleg divattá válik majd?
Elgondolni is rémítő, hogy ezentúl már csak így közlekedhetünk, hogy csak ebben közelíthetjük meg egymást.Ennél a viseletnél mégis csak szebb és talán jobb is lenne az általunk ugyan nem igen óhajtott, de mégis csak lágy, kellemes anyagból készült egész vagy fél arcot eltakaró kendő? Vagy egyik sem. Hiszen ez a megoldás is nagyon idegen számunkra.
Mint halljuk a vírus még itt van. Ne lazítsunk egy pillanatra sem. A félelem mindig velünk legyen még akkor is, ha egyesek mentálisan sérülnek és már a pszichiátert hívják kétségbe esetten. Olvasom, hogy egy vidéki kórházban egy beteget nem a vírus ölt meg, hanem a félelem.
De legyünk reménykedők. Jön a vakcina, amelyek kifejlesztéséért nagy harc folyik a világban. Ki lesz az első? Kinek a vakcinája lesz majd hatásos? Kinek a tesztjei nem igazolnak majd komoly mellékhatásokat? S lesz- e belőlük elegendő? S ha igen, akkor jön majd a kötelező oltás elsősorban időseknek, hatvanöt éven felülieknek, hiszen ők a veszélyeztetettek. Őket kell elsősorban védeni a fiataloktól, vagy fordítva?
Ez itt a nagy kérdés, mert addig marad a maszk – akár leszakad a gumi akár nem.
Major Edit
