A panaszt biztos forrásból hallottam és személyiségi jogok miatt nem nevezem meg az illetőt, akinek az édesanyja több éve bent fekszik a MET Öregek Otthonában, Kamaraerdőn. A néni közel a kilencvenhez, teljesen vak és az évek óta tartó fekvéstől annyira le van gyengülve, hogy már nem tud felkelni.
Idáig a család látogathatta, de a koronavírus- fertőzések elkerülése miatt az Idős Otthonban tilos lett a látogatás. Ilyen esetben nincs más választás, hogy a család telefonon hívja a bent fekvő vagy az Otthonban tartósan tartózkodó idős hozzátartozót. A telefonálás némileg enyhíthet a magányon, hiszen gondoljunk bele, milyen szomorú helyzetben van az, aki már arra szorul, hogy otthonától messze élje le hátralévő életét. Az említett idős néninek nincs mobiltelefonja -úgy mint a többieknek általában –hiszen vak és nem tudja kezelni. Van viszont vezetékes telefon az Otthonban, csak az a baj, hogy a telefonzsinór olyan rövid, hogy nem ér el a néni ágyához. A nénit próbálták kiültetnie az ágy szélére, de annyira gyenge már, hogy ülni nem tud és így nem éri el a telefont a zsinór rövidsége miatt.
Felháborodtam, amikor ezt meghallottam! Teljességgel lehetetlen, hogy a telefonzsinór rövidsége legyen az akadálya annak, hogy a bent tartózkodó, idős, tehetetlen ember ne tudjon kontaktusba kerülni a családdal
Nem értem, miért nincs az Otthonban egy hordozható telefon vagy akár egy mobil, amit a hozzátartozó felhívhatna, és azt csak oda kellene tenni a néni füléhez! A többiről most ne essék szó! Mindenesetre egy havi díja a bentlakásért, ellátásért és alapvető gyógyszerekért havi 150.000 forint. Gyümölcs, egyéb, az ellátásban nem szereplő ” kényeztetés” pl. gyümölcs, vagy fontosabb gyógyszerek beszerzése, a hozzátartozó feladata. S hogy a gyümölcsöt megetetik- e a nénivel vagy elfelejtette, hogy megette, nem lehet tudni de többször panaszkodik, hogy nem kapta meg. Ki tudja? De mindezeken felül már csak a telefonzsinór rövidsége hab a tortán!
Major Edit
