Hogyan bukkantál rá?– kérdeztem tőle.
A képoszlopra a Városunk kincsei 2. kötet készítése közben figyeltem fel alaposabban. Az említett műemlékről egy archív fényképet találtam. Amikor személyesen felkerestem a helyét, láttam, hogy „Csipkerózsika álmát alussza”. Mert ha nem is a vadrózsa, de a borostyán nagyon sűrűn befonta az évtizedek alatt.
Mit tudhatunk ezekről a kisemlékekről?
A nagy részét fogadalomból, hálaadásképpen, néha járványok vagy halállal végződő szerencsétlenségek emlékére többnyire magánszemélyek állították. A gyakori járványoktól és egyéb veszedelmektől való félelem, vagy a tőlük való megmenekülés öröme is késztette elődeinket, hogy fogadalmat tegyenek, kifejezésre juttassák hálájukat, hitüket erősítsék, és maradandó alkotásokba foglalják érzéseiket. Különböző tájegységeken más és más elnevezést találunk: fogadalmi oszlop, kőkép, szentkép- tartó, Bildstock, Bildsäule.
Budaörsön Pütstatl-nak nevezték a régiek.
Találunk másutt is városunkban?
Igen. A Domb utca végén – pontosabban a Sóvirág-Csalogány utca elágazásánál. A másik az Aradi – Babér utca sarkán és most már az Alma utcában is látható egy újjáépített képoszlop.
Mit tudunk a megmentett oszlopról?
A történetét Friedinger Anna néninek köszönhetjük. Tudtam, hogy a közelben lakik és egy hirtelen ötlettel felkerestem. 96 éves volt akkor, sajnos azóta elhunyt. Nagyon szívesen emlékezett a felavatására is. Ő még kislány volt, tehát a 20-as évek közepén készíthette a Fritzenschaft család epilepsziás lányuk gyógyulásának reményében. A fülkében lévő kép egy helybeli amatőr festő alkotása volt. Szent Bálintot ábrázolta, ugyanis Terni Szent Bálint a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje. A német nyelvű felirat egyszerű fordítás: Istenem, segíts meg engem az én betegségemben.
(Matúz András felmérte az állapotát)
Mi történt ezután?
Próbáltam az egyik tulajdonossal egyezkedni, hogy hadd tegyük az oszlopot mindenki számára láthatóvá. De ebbe nem egyezett bele. Később eladóvá vált az ingatlan. Az a hír kapott szárnyra, hogy az új tulajdonost nem érdekli az oszlop, ki fogja dobni. Ettől fogva gyakrabban jártam arra, és aggódva néztem, hogy áll-e még. Többször háborgattam Herwerth Terikééket, akik a közelben laknak. Kértem, hogy figyeljenek nagyon. Persze, nem vették ők ezt zaklatásnak, mert ők is szerették volna, hogy megmeneküljön az oszlop.
A döntő megoldás Gajdos-Frank Katalinnak, a Heimatmuseum igazgatónőjének köszönhető. Már szervezte a kiemelést, ami nem is volt olyan egyszerű.
Megnyugtatott, amikor azt írta: … jómagam vállalom a felelősséget.
De az igazi öröm akkor ért, amikor értesített arról, hogy az oszlop már a Heimatmuseumban van.
Ezt írta:-
-Nagyon boldog vagyok, hogy nem sérült meg a Bildstock, nagyon szép, méltó helye lesz múzeumkertünkben és úgy tervezzük, hogy a restaurálás után az utca felé megnyitjuk a jövőben a kerítést, hogy valóban „Útmenti kereszt” maradjon és mindenki lássa, mindannyiunkat megvédjen a betegségtől (aktuális sajnos a covid miatt) és bárki imádkozzon vagy megpihenjen előtte.
Így legyen!
Mottó: „Azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti.” (Ipolyi Arnold)
A képoszlop megmenekült!
SzK
