Általában szakembereket hívunk, ha lakásunkban elromlott valamilyen készülék, pl. mosógép, hűtőszekrény stb. Ilyenkor a megadott cég kiküldi az emberét, aki számla ellenében kéri el a neki járó pénzt. Ilyenkor van hivatalos kiszállási díj melyet sok esetben még akkor is meg kell fizetnünk, ha a készülékünk egy két percnyi beavatkozás után csodák csodája megjavul. Ilyen volt pl. pár éve a mosógépem melynek csak a szűrőjét kellett kiszedni, kitisztítani és a gép újra indult. Ez akkor belekerült háromezer forintomba. De a „tanulópénzt” meg kell fizetni, máskor ez már nem fordult elő velem.
A napokban elromlott a Dömötör nevű takarékos víz tartályom . Vettem egy újat 5500 forintért. Majd felhívtam egy közelben lakó ezermester ismerősömet, azzal a kérdéssel, hogy felszerelné e nekem az új tartályt. Hamarosan megérkezett. A tartályt másfél óra hossza alatt felszerelte.
Mennyit fizetek kérdeztem. Ekkor jött a meglepetés. 12000 forint, csókolom – mondta az én ügyes mesterem, aki nem számlaképesként vállal munkákat. Mondanom sem kell, hogy elakadt a lélegzetem. Mennyi? Elszörnyedt kiáltásom után hogy ez azért sok, 8000 forintban állapodtunk meg. Másfél óraért úgy érzem még ez is elég tisztességes munkabér. Vagy tévedek?
Elmeséltem ezt az esetet egy ismerősömnek, aki megtetézte a történetem annyival, hogy tőle egy tíz perces fűvágásért tizenötezer forintot akart kérni egy szaki mondván, hogy hárman vannak a csoportban, vagyis amíg ő vág, addig azok nézik és hát ugye nekik is kell adni egy kis pénzt. Persze abból az ügyletből sem lett „annyi amennyi”, de a történet elgondolkodtató. Vagy tévedek? Csak én nem vagyok tisztában az árakkal, ami bármennyire is rá vagyunk szorulva az iparosokra, azért ne legyen aránytalanul se több se kevesebb, mint amennyit a munka ér.
Major Edit
