Az alábbi válaszokat régi ismerősömtől Bécsi Judittól kaptam, aki már nagyon régen foglalkozik a pszihológiával.
Vannak kollektív, és vannak egyéni tudattalanban tárolt információink. Lehet számunkra valaki ellenszenves, mert néhány külső vagy belső tulajdonsága alapján hasonlít valakire, akivel kapcsolatban rossz élményünk volt. Ez a történés ugyan már nincs a tudatunkban, de mégis hat ránk. Ugyanez előfordulhat ellenkező előjellel, hogy azonnal erős szimpátiát érzünk, előző jó tapasztalataink alapján, mely történésnek nem vagyunk tudatában. Az illető egyszerűen csak szimpatikus.
Létezik kollektív tudattalan is, vagyis vannak személyek, akik szinte egyformán hatnak mindenkire. Például senki számára nem szimpatikus egy feketeruhában, szúrós, fájdalmas tekintettel ránk néző arc, míg egy kellemes mosolyú, barátságos tekintet, jó modor stb. azonnal szimpátiát vált ki bennünk. Továbbá vannak genetikusan kódolt információink; mint például a kísérleti helyzetben vizsgált személyek, akik pozitív érzelmi reakciókat adtak minden esetben, amikor nekik kisgyermeki arcokat vagy állatkölykök fotóit vetítették
Igen érdekes eredményre jutottak azok a kísérletek is, amikor a vizsgált személyek nemi hormonszintjét becsülték meg, egy-egy számukra tetsző vagy nem tetsző arcok fotóinak vetítése kapcsán.
Mi a helyzet a születés előtti érzékeléssel?
Az emberi magzat már három, négy hetes korában érzékeli a külvilág ingereit. Embrionális állapotban már kialakul a hallás, érzékelhetővé válik számára a külvilágtól érkező tapintás, mozgás, sőt még az erős fény is. Már ekkor elkezdődik a különböző ingerek tapasztalati szinten való minősítése, tehát egyéni tanulásunk eredményeképpen alakul tapasztalati bázisunk.
Csecsemőkorban a kiságyban fekvő baba fölé hajoló nevető emberi arc látványa igencsak leköti a csecsemőt. Ez egy fontos tanulás, mely folyamatosan zajlik, óvódás és kisiskolás korban is. Sok szülő panaszkodik, hogy amikor valamit kér a gyermekétől, azt ő nem veszi komolyan. Sokszor az ennek a viselkedésnek az oka, hogy a gyermek nem tud különbséget tenni abban, hogy hol van a szülői türelem vége, ezért nem veszi komolyan, mert nem tudja megkülönböztetni a különböző érzelmi állapotok finom különbségeit. Például mennyire sokféleképpen lehet azt mondani, „Légy szíves Pistike pakold el a játékaidat”! Az arc a mimika, a hang és az egész testtartás összekapcsolódik megélt tapasztalatainkkal és ehhez kapcsolódnak szimpátiáink és antipátiáink, mert az agyunk minden információt összevet, összehasonlít a meglévőkkel.
Mi az oka annak, hogy saját rossz kedvünket átvetítjük egy másik emberre a nélkül, hogy netán ismernénk őt?
Ezt a pszichológia projekciónak nevezi, ami azt jelenti, hogy saját érzelmeinket, sok esetben a nem tudatos, elfojtott érzelmeinket kivetítjük a másik emberre. Az oka az emberi természetben rejlik. Sok esetben szeretünk „ bűnbakot” találni általunk elkövetett hibákra, vagy például amikor haragosan távozunk valahonnan és lecsitítottuk magunkat, de a buszon egy nagyon unszimpatikus haragos arcú embert vélünk látni, mindjárt feléled bennünk a harag most már iránta. Ekkor úgy véljük, hogy az illető haragos, sőt egyenesen felénk irányul ez a harag, pedig csak mi látjuk annak, mert az elfojtott érzelmeinket rávetítettük.
Hányféle arcunk van?
Szigorúan véve a pszichológia szerint vannak nyitott arcú és zárt arcú emberek. A nyitott arcúakat élénk mimika és figyelem jellemzi a másik ember irányába. A zárt arcú embereknél, kevés mimika és bezárt testtartás, közömbös, mérges tekintet a jellemző. De mint tudjuk életünk során sok esetben találkozunk u.n. képmutató arccal is, aminek semmi köze tulajdonosa igazi arcához. Ennek felismeréséhez kell az élettapasztalat, amit egész életünk során gyűjtünk össze.
Az arcunk, a tekintetünk tehát sok mindent elárul. Ezenkívül mi van még, ami hat társainkra, ami elárul bennünket?
A testbeszéd és egyéni temperamentum is igen fontos tényező az emberi kapcsolatokban.
Például, közelítő magatartásnál, ha az illető teljes testtel felénk fordul, ez jelzi a felénk irányuló nyitottságát. Ha oldalazva jön velünk szemben, ez valamelyest elutasítást jelezhet. Amikor pedig teljes testtel szinte majdnem nekünk jön ez az illető, az rejtett agresszióit jelez.
Melyek a testbeszéd jelei?
Testünk tartása, arcunk mimikája, végtagjaink, kezünk tartása, azok mozgatása tőlünk független. Ezeket nem tudjuk igazítani, módosítani ezek összessége adja jellemünket, viselkedési kultúránkat. Például egy hadonászó, vagy karját járás közben feltűnően lóbáló ember sokat elárul magáról. Ezek alapján találjuk vonzónak vagy éppen taszítónak az illető személyt. De ugyanúgy ébreszthet bennünk ellenszenvet, vagy éppen ennek ellenkezőjét a másik ember temperamentuma. Ezeknél az eseteknél is a lényeg az hogy ez adott temperamentum számunka vonzó-e vagy éppen taszító.
Igyekezzünk minél jobb, minél tökéletesebb u.n. „ember ismeretre” szert tenni, hogy kellőképpen tudjuk megítélni társainkat és ne csapjuk be saját magunkat.
Major Edit
