Miért roráte?

2022-11-26 | Budaörs
Az adventi hajnali szentmisék elnevezése, a roráte, az ünnepkör jellegzetes latin énekének kezdő szavából származik: „Rorate caeli de super…” vagyis „Harmatozzatok, égi magasok...”

Több katolikus adventi ének kezdősorában visszhangzik magyarul is ez az ősi kívánság: „Harmatozzatok, egek, onnan felülről…”; „Harmatozzatok, magasságos egek…”; „Harmatozzatok, égi magasok…”

A szavak Izajás próféta könyvéből származnak:
„Harmatozzatok, egek, felülről, 
és a felhők hullassanak igazságot! 
Nyíljék meg a föld, 
teremjen szabadulást, 
és igazság sarjadjon vele! 
Én, az Úr, teremtettem azt.” (Iz 45,8)

Régen aranyos misének vagy angyali misének is hívták az adventi hajnali szentmiséket. Ez utóbbi arra utal, hogy e Szűz Mária tiszteletére mondott miséket mindig az “Úrangyala” elimádkozásával fejezték be.

A roráték pirkadat előtt, hat órakor kezdődnek (Budaörsön is, idén november 28-tól). A hajnali szentmisék szép hagyományát katolikus magyar népünk különösen szereti. Íróinkat, költőinket is megihlette a decemberi hajnalok templom felé siető parasztnépe és a hajnal sötétjében bemutatott szentmisék leírhatatlan légköre, áhítata.

“A tegnap gondja mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs. A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: »Harmatozzatok, égi Magasok«.” (Részlet Fekete István Roráte című novellájából)

»Oh fényességes szép hajnal! –
Kit így köszöntött az angyal:
Üdvözlégy teljes malaszttal!«

Végigreszket idegeimen az a mennyei szent érzés, amely gyermekkoromban áthatott, mikor az első hajnali misén ezt az éneket hallottam. De micsoda nyomorult szerszám a toll és micsoda erőtlen erő az emlékezet, hogy egy éneket se lehet vele leírni. A hangokra nincs szavunk, mert az ének hangjai egy alaktalan álomvilágból valók. A szöveget, amely egy angyal földi látogatásáról szól, az ének a képzeletnek egy olyan birodalmába emeli, amelybe csak a szívnek szárnyazott sejtelmeivel juthat el az ember.” (Részlet Gárdonyi Géza Roráte című novellájából – Az én falum ciklusból)

…”A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok, nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget, és sose látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek, és várják a fényt.” (Kosztolányi Dezső)

Nagyon szép és gazdag a roráték népénekkészlete. Az egyik legszebb, mondhatjuk, „rorátés” énekünk a többféle dallammal is ismert és elterjedt, „Ó fényességes, szép Hajnal” kezdetű, úgynevezett Hajnal-ének, mely évszázadok óta az adventi misék záróéneke. ITT meghallgathatjuk.

A mindent elborító harsány, zajos, sokszor talán bántó karácsonyi fényárban a decemberi hajnalok sötétsége, a szentmisék békés homálya felmutatja advent igazi lényegét – csöndesen, csillogás és hivalkodás nélkül. „Az adventi emberek remélnek, és várják a fényt.”
(Forrás: magyarkurir.hu)

(SzK)

Kép: NGy

Megosztás