Kiragadtunk néhány figyelemreméltó megállapítást a beszélgetésből, hogy jobban megértsük, mi zajlik ma az Amerikai Egyesült Államokban?
A 60-as évek végére áttörést ért el az a polgárjogi mozgalom, amelynek eredményeképpen sok olyan törvényt hoztak meg, amelyek kedveztek a faji és az etnikai kisebbségeknek.
Martin Luther King mozgalma volt a főáram, mely elsődleges célját az integrációban jelölte meg. Ugyanakkor más, szélsőséges vonulatok is jelen voltak. Megjelentek a radikális fekete csoportok.
Ilyen volt többek között a Fekete Párducok vagy éppen az Iszlám Nemzete.
Azt hirdették, hogy a feketéknek a fehérektől egy különálló párhuzamos kultúrát kell létrehozniuk. Sőt, egyes mozgalmak és vezetőik nem álltak meg ennél: a feketék faji felsőbbrendűségének nézeteit vallották.
A különböző törekvések felpuhították az amerikai közvéleményt. Végül erodálni kezdték az addigi, nagy amerikai történelmi narratívát is. Már a 80-as évektől voltak olyan egyetemek és főiskolák, amelyek az ókori filozófusok és a keresztény teológusok munkáiban a fehér faji felsőbbrendűséget látták.
Az európai műveltséget és kultúrát a fehér felsőbbrendűségként értelmezték. Mivel ők és felmenőik kevés maradandót tudtak alkotni, így ezt a fehér elnyomásnak tudták be. Így jutottak el oda egyes egyetemek és kutatóintézetek, hogy ma már azt vallják, hogy a fehér kizsákmányolással jöhetett létre az Amerikai Egyesült Államok.
Mára egy összetett állami intézményrendszer dolgozik azon, hogy a múltat megváltoztassa. Hiába voltak korszakalkotó államférfiak. Mivel egykoron rabszolgákat tartottak, ezért igyekeznek a történelemkönyvekből kiradírozni őket.
Mindenkit megillet az, hogy saját korában ítéltessék meg a tevékenysége.
Az „1619 projekt” hívei azt állítják, hogy Amerika igazi „haladó” történelmét nem a fehérek, hanem a feketék alakították. Így ők az igazi amerikaiak. Az 1619-es dátum azért kiindulópont, mert ekkor hozták be az első néhány afroamerikai rabszolgát Virginia gyarmatra.
A mozgalom hívei teljesen át akarják írni az Egyesült Államok történelmét. A valóság kevésbé fontos. A lényeg számukra az, hogy bebizonyítsák; kizárólag afroamerikaiak hozták létre azt, ami maradandónak kellene, hogy számítson az Amerikai Egyesült Államokban.
Ennek megfelelően át kívánnak alakítani minden meglévő korábbi – a társadalom nagy része által elfogadott – történeti narratívát. Az új irodalomtanítás évek óta megpróbálja csökkenteni a fehér szerzők létszámát és súlyát a tananyagban. Nincs semmi bűnük, csupán annyi, hogy fehérek voltak!
A zenében ugyanez a helyzet figyelhető meg. Az elmúlt években Mozartot is kipécézték, mert fehér volt. Kitalálták, hogy mivel a Metropolitan Opera zenekarába egyetlen színes bőrű sincs, így akkor ez semmi más nem lehet, mint a fehér felsőbbrendűség jele. A sportban szintén ez a helyzet. Tavaly a Washington Redskinsnek a nevét változtatták meg Washington Sports Clubra. A narratívák átalakítása tehát mindenütt jelen van.
Mindez már túlmegy minden józan meggondoláson. Mára már ott tartunk, hogy az ún. „fehér némaságot” is rasszizmusnak deklarálják. Tehát ha valaki nem térdel le az utcán, amikor a BLM-mozgalom tagjai elmennek előtte, akkor a némaságával is kirekesztő és rasszista.
Ezeket az új identitáspolitikákat a baloldalon erősen hangsúlyozzák, és ebből politikai tőkét kovácsolnak. Mindezzel azonban a meglévő amerikai társadalom kohézióját verik szét.
A legrosszabb az egészben, hogy egy bűnbakképzési mechanizmus indult meg.
Most a fehér, heteroszexuális férfiak kerültek a célkeresztbe.
A Demokrata Párt jelenleg erősen támogatja ezeket a mozgalmakat – holott korábban éppen a rabszolgatartók pártja volt. A választási kampányukban azt is ígérték, hogy a rabszolgák leszármazottainak kártérítést is adnak. Mindez nagyon jól mutatott egy kampányszövegben, de kérdéses, hogy hogyan is lehet ezt valóban megcsinálni?
(vasarnap.hu/Tóth Gábor)
