Kőangyal szemében az Örökre-szépek –
égig szökő sóhaj, illó gyertyafények,
ólom-nehéz léptek – lázasan bolyongók,
márványtömbök hátán üszkös faggyúcsonkok…
…fájdalmas rúnákat rótt a fürge idő,
szívekbe ivódó, múltat megszépítő,
rozsdás avar sóhajt, rálehelt az Isten…
…kőrengeteg között hagyd, hogy megérintsen!
Rohannak a percek, rohannak az órák,
itt már nem hervadnak el a márványrózsák.
Hallgasd meg a csendet, ülj a gránitpadra,
állj most meg békésen csak egy pillanatra!
(Horváth Piroska)
(A kép a biai temetőben készült)
