Akik eljöttek erre a rendezvényre, azok jelentőségteljes ismeretekkel, értékes gondolatokkal gazdagodhattak, az est folyamán sokat megtudtak a költő életéről, költészetéről.
Nagy Gáspár 1949 –ben a Zala megyei Bérbaltaváron született. Tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen népművelés és könyvtár szakon végezte. Szüleinek egyetlen, kései gyermeke volt. Gyermekkorát meghatározta, hogy a neveltetésében a Nagytilajon élő keresztanyja is részt vett. Élete nagyobb részét Budakeszin élte le, családjával. A Kossuth-díjas költő Nagytilaj temetőjében nyugszik.
Oly korban élt, amikor a költőnek edzettnek kellett lennie. – mondta Toldi Éva.
Korunk Petőfiének is nevezték. Többek között Szokolay Sándor zeneszerzővel is jó barátságot ápolt, aki oratóriumot írt két versére. Az igazság kimondásának vágya hajtotta, szinte megszállottan. Elkötelezte magát Istennek és hazájának. A versírás küldetés, isteni szolgálat. Emlékezni, soha nem félni!–így tartotta. Másokat is az igazság kimondására sarkallt, azokban az években, amikor ahhoz nagy bátorságra volt szükség. Ezért aztán a politikai rendőrség látókörébe került. 1969-től megfigyelés alatt tartották, a titkosszolgálat felbontotta leveleit, lehallgatta telefonjait.
Munkásságával hozzájárult a rendszerváltozás szellemi előkészítéséhez. A történelmi lehetőséget nem szabad elszalasztani! –figyelmeztetett.
A hallgatóság soraiból egy hölgy elmondta, hogy iskolatársa volt Nagy Gáspárnak. Úgy emlékezett rá, hogy mindig sok könyvvel a hóna alatt jött ki a könyvtárból.
s.k.
