Ostyatörés – jókívánsággal és kolindával

2019-12-22 | Budaörs
Hogy ünneplik a karácsonyt a lengyelek? Ostyatörés, karácsonyfa, kolindálás, a 11-fogásos böjtös vacsora szenteste...

Akinek módjában áll decemberben több napot tölteni Lengyelországban, ha szerencséje van, részt vehet egy olyan karácsonyt idéző ünnepen, amelynek nincs párja a világon. – írja Kovács István író, történész, az MTA Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a Krakkói Lengyel Tudományos Akadémia tagja.

A kölcsönös jókívánságokkal kísért ostyatörés meghittségénél fogva annyira magával ragadó, hogy az ember szeretné átplántálni a hazájába ezt az egyszerűségében is lélekemelő szokást. A karácsonyi jókívánságot a lengyel hagyomány szerint az teszi hitelessé, ha szavaink kíséretében, mintegy Jézust híva tanúnkul, ostyánkat nyújtjuk a másiknak és mi is törünk az általa kínált ostyából.
Így, még mielőtt a szentestei gyertyagyújtásra sor kerülne, sajátos lelki egység hatja át az ostyatörés különös misztériumában részt vett kisebb és nagyobb közösségeken át a nemzetet is. Felkészülés ez az éjféli szentmisére is, amelyen a kilencvenöt százalékban katolikus Lengyelországban szinte mindenki részt vesz.

A kölcsönös karácsonyi jókívánságokkal kísért „ostyatörés” (łamanie opłatkiem) szokása a II. századi eulogiában gyökerezik, amikor az áldozati adomány mise alatt vagy után megáldott részét szétosztották azok között a hívek között, akik nem járultak az Oltáriszentséghez. Ez a Dél-Európában meghonosodott szokás terjedt át a középkori Lengyelországra, s maradt meg napjainkig. Enélkül a szenteste olyannyira elképzelhetetlen Lengyelországban, hogy azok, akik karácsonykor nem tudnak találkozni, a megtörendő ostyát postán küldik el egymásnak…
Az egyházi és világi üzletekben egyaránt kapható díszes csomagolású ostyákat angyalok, templomok, várak, városok, fenyők dombornyomatai díszítik,s olykor a Szűzanyáé is. A hagyományos ostyasütő formák is igazi műalkotások. Az ostyatörés hagyományát a lengyelek még a náci koncentrációs táborokban vagy a szibériai szovjetlágerekben sem adták fel. A börtönök karácsonyi ünnepe is e rítussal kezdődik. A szokás egy meghitt pillanatra az őröket és a fogvatartottakat is egyenrangú embertársakká avatja.

A nyelvi fordulat szerint az ajándék nem a karácsonyfa, hanem „a csillag alá” kerül. Ez arra a régi szokásra utal, amikor az ajándékot az égen megjelenő első csillag (amelyet később betleheminek hívtak) kigyulladása után osztották szét.

Karácsonyfa természetesen Lengyelországban is van. Szokását a lengyel–litván állam felosztásában részt vett és Varsót megszálló poroszok honosították meg 1795 és 1806 között. Elterjedéséhez a lengyelek lakta területeken több mint egy évszázadra volt szükség. A Kárpátok térségében csak az 1920-as, 1930-as években lett divat. Díszítése részben puritánabb, mint nálunk, mivel hiányzik róla a szaloncukor, de esetenként burjánzóan színes. A karácsonyfa csúcsát mindig a betlehemi csillag ékesíti. Az alma és a dió ma is része a hagyományos díszeknek – a szerepüket tulajdonképpen átvevő csillogó gömbök mellett is. Az alma a népi hiedelem szerint arra szolgált, hogy távol tartsa a betegséget, és összefogja az egymást szeretőket, míg a dió szerelmi ügyekben több vonatkozásban is szerencsét hozhat az érintetteknek.

Lengyelországban a szentestén a böjti étkezés sajátos formája tartja magát mind a mai napig. Ne tévesszen meg bennünket, hogy a lengyel „vigília-vacsora” hét, kilenc vagy tizenegy fogásból áll. Ma már, a néprajzkutatókat, művelődéstörténészeket leszámítva, alig ha akad lengyel ember, aki ismeri e XIX. század előtti számok eredetét. Ki gondol arra, hogy a XVIII. században a paraszt vacsorája karácsony estéjén öt vagy hét, a nemeseké kilenc, az arisztokratáké tizenegy vagy tizenhárom fogásból állt? Ezt különféleképpen magyarázták: hét napból áll a hét, kilenc az angyalok kórusa. Lényeg a páratlan szám. (Halakból viszont tizenkét fogást is szabad volt feltálalni.) A páratlan számnak mágikus hatása lehetett az elkövetkező év termésére. A lengyel vigília-vacsorának szerves része az asztalon feltálalt aszalt és nyers gyümölcs, a méz és a dióbél.
Ismerjünk meg egy kilenc fogásból álló lengyel vigília-vacsorát egy népszerű szakácskönyv alapján:
Mandulaleves
Királyi módon elkészített hering
Tormás csuka
Hal boros-diós mártásban
Káposzta gombás krokettel
Mákos tészta
Karácsonyi sütemény
Mákos guba
Szilvakompót
A hagyománytisztelő családoknál ma is csak páros számban lehet helyet foglalni az asztalnál. Az pedig, hogy az asztalnál tizenhárom ember üljön, végképp elfogadhatatlan. (Krisztus tizenharmadikként fogyasztotta el utolsó vacsoráját a tizenkét apostollal.) Az asztal fehér abrosza alá ma is tesznek jelképesen szénát a Kisjézus jászolának emlékére, s magát a terítőt a remény zöld fenyőgallyaival díszítik.

A karácsonyfa alá is készítenek jászlat. Ez a XVIII. század elejéig szokás volt a templomokban is. Mivel egyre inkább vásári népünnepélyszerű látványosság lett belőle, világias jelenetekkel, tréfákkal, kétértelmű utalásokkal, kitiltották a templomból, s csak a XIX. század középső harmadában térhetett oda vissza. A kitiltást követően vált szokássá az otthoni betlehem és a hordozható betlehemek készítése. Ennek során nemcsak a jászlat és annak hagyományos bibliai figuráit formálták meg, hanem a templomokat is, amelyek az alkotás e szintjén helyet adtak a jászolnak. Mára már valóságos betlehemkészítő verseny alakult ki Lengyelország-szerte. A díjnyertes alkotásokat karácsony után a krakkói Városi Múzeumban mutatják be.

Lengyelországban is szokás a betlehemezés, kolindálás. A rendkívül népszerű lengyel kolindák (karácsonyi egyházi énekek) többsége a XVIII. század vége és a XX. század eleje között született. A legismertebb közülük a lengyel felvilágosodás jeles költőjének, Franciszek Karpińskinek Isten születik és Kajetan Sawczuk Aludj el, Kisjézus című kolindája. Az 1863/64-es lengyel szabadságharc leverése után a lengyel romantika számon tartott költője, Gustaw Ehrenburg, aki I. Sándor cár törvénytelen fia volt, hazafias dallá írta át Karpiński közismert karácsonyi énekét. A nép azonban megmaradt az eredeti mellett. Karácsonykor nem engedte be házába még a legjobb értelemben vett politikát sem.

(Forrás: http://www.hhrf.org/europaiutas/61/KovacsI.pdf)

Megosztás