Putyin álma az orosz birodalom feltámasztásáról mindig is azon a hazugságon alapult, hogy Ukrajna nem valódi nemzet, hogy az ukránok nem igazi nép, illetve hogy Kijev, Harkiv és Lviv lakói Moszkva uralmára vágynak. Ez merő hazugság – emlékeztet a világhírű történész – , hisz Ukrajna egy több mint ezeréves történelemmel rendelkező nemzet, és Kijev már akkor nagy metropolisz volt, amikor Moszkva még faluként sem létezett. Az orosz „despota” annyiszor elismételte a hazugságait, hogy a végén maga is elhitte
Az ukrán nép teljes szívéből ellenáll
Az Ukrajna elleni invázió tervezésekor Putyin számos tényezőt mérlegelt. Tisztában volt azzal, hogy Ukrajna katonailag eltörpül Oroszország mellett. Tudta, hogy a NATO nem fog csapatokat küldeni Ukrajna megsegítésére. Tudta, hogy az orosz olajtól és gáztól való európai függőség miatt egyesek haboznak a kemény szankciók bevezetésével. Feltételezése alapján az volt a terve, hogy gyorsan és keményen lecsap Ukrajnára, lefejezi a kormányát, bábkormányt hoz létre Kijevben, és átvészeli a nyugati szankciókat.
Egy dologgal azonban nem számolt. Amint azt az amerikaiak Irakban és a szovjetek Afganisztánban megtapasztalták, sokkal könnyebb egy országot meghódítani, mint megtartani.
Napról napra világosabbá válik, hogy Putyin hazárdjátéka kudarcot vall. Az ukrán nép teljes szívéből ellenáll, kivívja az egész világ csodálatát – és megnyeri a háborút. Az oroszok ugyan meghódíthatják egész Ukrajnát, de a háború megnyeréséhez meg kell őrizni hatalmukat, amit csak akkor tehetnek meg, ha az ukrán nép hagyja őket. Ez egyre valószínűtlenebbnek tűnik.
„Húzzon el a búsba…”
Az orosz birodalom talpra állításához Putyinnak viszonylag vértelen győzelemre lett volna szüksége, hogy elkerülje a megszállás utáni gyűlöletet. Azzal, hogy egyre több ukrán vért ont, Putyin maga garantálja, hogy álma soha nem valósul meg. Az orosz birodalom halotti kivonatára nem Mihail Gorbacsov nevét fogják bevésni, hanem Putyinét. Gorbacsov korában az oroszok és az ukránok testvérek voltak; Putyin azonban ellenséggé tette az ukránokat.
A nemzetek végső soron történetekre épülnek – érvel Harari. Minden egyes nap újabb történetekkel bővül, amelyeket az ukránok nemcsak az előttünk álló sötét napokban, hanem az elkövetkező évtizedekben a következő nemzedékeknek is el fognak mesélni. Az elnök, aki nem volt hajlandó elhagyni a fővárost, és azt üzente az Egyesült Államoknak, hogy lőszerre van szüksége, nem pedig fuvarra; a Kígyó-sziget katonái, akik azt üzenték egy orosz hadihajónak, hogy „húzzon el a búsba”; a civilek, akik úgy próbálták megállítani az orosz tankokat, hogy eléjük ültek. Ilyen történetekből építkeznek a nemzetek. Hosszú távon ezek a történetek többet érnek, mint a tankok.
A háború valószínűleg hosszú ideig elhúzódik, különböző formákat ölthet, és akár évekig is folytatódhat.
A legfontosabb kérdés azonban már eldőlt. Az invázió után bebizonyosodott, hogy Ukrajna egy nagyon is valóságos nemzet, hogy az ukránok egy nagyon is valóságos nép, mint ahogy az is, hogy semmiképpen sem akarnak egy új orosz birodalomban élni. A kérdés csak az – a jeles történész szerint –, hogy az üzenet mennyi idő alatt fog áthatolni a Kreml vastag falain.
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin egyébként az eltelt több mint két évtizedes uralkodása alatt egyszer sem kezdeményezett békét.
Forrás: EURONEWS
R. V.
