Régen így várták a gyerekek a Mikulást

2020-12-03 | Budaörs
-Hányat kell még aludni,hogy megérkezzen a Mikulás? – kérdezték régen is, ma is a gyerekek. A mai fiatalok közül sokan nem is tudják, hogy átéltünk egy időszakot, amikor a Télapó hozta az ajándékot, és nem karácsony, hanem fenyőünnep volt a trendi. De hogyan várták régebben a budaörsi gyerekek a Mikulást?

Régen nem járt egyedül Budaörs utcáin a piros köpenyes Mikulás. Vele ment a Krampusz, láncot csörgetve, szőrös subában. Féltek is tőle a kisgyerekek. Ezt a szerepet szívesen elvállalták a nagyobb fiúk. Nevelő hatása is volt, mert rögtön elcsendesedett a gyerektársaság, ha felnőttek figyelmeztették őket:- Lehet, hogy a Mikulás itt van már a közelben!

Néhai Meinczinger Terike néni mesélte a gyermekkori élményét, hogy 5-én este hozzájuk is bekopogtatott a Mikulás és kísérője a Krampusz. A kislány úgy megijedt, hogy az ágy alá bújt és ki sem jött addig, amíg el nem mentek.

Michelberger András szeretettel emlékezett vissza a régi hópelyhes, csilingelős, kalácsillatú estékre. És a nagyapjára. Ugyanis náluk a csupaszív, gyermekszerető Grósz József ópa biztatta a gyerekeket, hogy alaposan tisztítsák ki a cipőjüket és tegyék az ablakba. Ott sorakoztak a fűzős, néha kopott, de fényesre suvickolt cipőcskék a párkányon, köztük a nagyapóé is. Reggel aztán volt nagy öröm és nevetés! Mert a gyerekek almát, diót, apró cukorkákat, egy-egy kis csokit találtak a sajátjukban, a papa meg hagymát, krumplit, széndarabokat lelt az övében.

A fiúk cipőjéből néha virgács, kis vesszőkből összefogott köteg állt ki, figyelmeztető jelként: jó lesz vigyázni, és javítani a magatartáson!

-Lent ,a „Kleinhäusler” részben, ahol a szegényebb családok laktak, mint mi, ott a gyerekek ritkán kaptak narancsot, drágább csokoládét. – emlékezett Bandi bácsi -A nagyapánk játszott velünk, a lányunokáinak még rongybabát is varrt. Mi végtelenül hálásak voltunk, és mindennek tudtunk örülni.

s.k.

Megosztás