Régi házak padlásán az ócska lim-lomok között még biztos akadnak rozsdás szerszámok, legtöbbször már a nyelük nélkül. Valamikor nem létezett Budaörsön olyan porta, ahol szerszámok sokasága ne állt volna rendelkezésre a mindennapi munkához.
A gazdaasszonyok a konyhakert gyomtalanításához a kis háromszögletű kapát használták, amelyiknek a végén villás elágazás található. A kis mérete miatt eredményen forgatták a vetemény-sorok között, és a villás résszel össze tudták húzni a folyófüvet (apró szulák) és más gyomnövényt. Nem volt elhanyagolható a nyél súlya sem. Ezért könnyű fából faragták a mesterek. A családban általában mindenkinek megvolt a maga „kézreálló” saját szerszáma, amivel könnyebben ment az egész napos munka.
Ha keresgélünk a régi eszközök között, akkor rábukkanhatunk, a csákánykapára. Embert próbáló, nagyon kemény munkára használták, erdőirtáshoz, gyökerek kiszedéséhez. Még megemelni is nehéz azt a szerszámot, nemhogy egész nap munkálkodni vele! Olyankor bőséges elemózsiát csomagolt az urának a gazdaasszony, szalonnát, sonkát a javából.
Az irtókapát az elhanyagolt termőföld megforgatására használták. Az ásónak minden évben többször is dolga akadt. A horolókapát a szőlőkben és a kukoricaföldön is alkalmazták a talaj felső rétegének megmozgatására. Ezzel kiforgatta a gyomokat és meggátolta a nedvesség elpárolgását a földből. Sorolhatnám még a széna- és kalászosok betakarításhoz szükséges szerszámokat: kaszát, sarlót, gereblyét,a szőlőműveléshez nélkülözhetetlen metszőollót,kacorkést. A fűrészek mérete és formája meghatározta az alkalmazás lehetőségeit. A kis rókafarkút vékonyabb ágak levágására gyártották. A „kétemberest” hosszúfűrészt nagyobb farönkök feldolgozására használták. A gondos gazdák időben gondoskodtak a téli tüzelő beszerzéséről, a fa felhasogatásáról. Ebben már a siheder legénykék is besegítettek. A kamrából kihozták a fűrészbakot és nekiláttak. Nem volt unalmas a munka, ha többen végezték, közben lehetett viccelődni, beszélgetni.
A jó néhány éve elhunyt Kreisz Péter ezermester hírében állt a községben. Sokan megcsodálták a saját gyártású „kapálógépét” amit egy biciklikerék felhasználásával eszkábált, éppen olyan méretűre, hogy a szőlősorok között tolva gyorsan tudott haladni.
A jó gazda betartotta az íratlan szabályt: a szerszám fényes legyen és ne rozsdás. Ezért a téli hónapokban lezsírozták, megjavították, hogy a következő év tavaszán-nyarán gond nélkül újra használatba vegyék.
Számos szerszámot használtak elődeink, hogy ezt a köves, agyagos budaörsi földet megdolgozzák, termékennyé tegyék. Meg kellett tenniük, hiszen a termőföld biztosította számukra és családjuk számára a megélhetést.
s.k.
